A levél keltezéséből hiányzik az év, amely azonban pontosan azonosítható egyrészt a tartalma alapján, másrészt könnyen visszakereshető, hogy Radnóti és Beck Judit kapcsolatának mintegy másfél-két évében december 17. 1942-ben esett csütörtöki napra. A levél írásának idején Radnóti Miklós második munkaszolgálatát töltötte. A munkaszolgálat során több helyre vezényelték, ekkor már Budapesten, egy újpesti ládagyár asztalosműhelyében dolgozott. Hétvégéken hazaengedték, otthon alhatott. Ez magyarázza, hogy a levél végén találkozót javasol ("eljössz, vagy jöjjünk, vagy jöjjek?"), illetve hogy azt írja, szombaton telefonon fogja keresni Beck Juditot. Bár a levélben egyértelműen szerelméről biztosítja, az is kiderül, hogy kapcsolatuknak már vége lett: Beck Judit előző levelében barátságot javasol kapcsolatuk folytatásaként, amit Radnóti érezhető fájdalommal fogad. Gyarmati Fanni naplójának 1942. július 12-i bejegyzése és Vas István Azután című memoárregénye szerint is Beck Juditnak ekkor már Major Tamással kezdődött új és tartós viszonya. Radnóti tudott erről, mégis, a jövőjükkel kapcsolatos aggodalmairól is beszél. A levél érdekessége, hogy több mint egy hónappal az Októbervégi hexameterek című vers után íródott. Az Októbervégi hexameterek, amelyet munkaszolgálatból 1942. október 31-én levél kíséretében küldött haza Gyarmati Fanninak, a visszatérés, az engesztelés verse volt. A levél azonban azt mutatja, hogy a Beck Judit-szerelem utórezgései igen hosszú ideig tartottak. (Ferencz Győző szíves közlése nyomán) 2 beírt oldal. Kelt: (Bp., 1942.) XII. 17.