A legnagyobb részt Miklóssy (Miklósy) György színművész és felesége, Radványi Zsuzsa részére írt levelek teszik ki. Gyakran felesége, Klamer Éva is hozzáfűzött néhány sort, egyes levelek tőle származnak. 40 levél, szinte kivétel nélkül borítékban. Első csoportjuk 1949-1957 között, közvetlenül Kishont Ferenc kivándorlása után íródott. Ezek jórészt gépiratok, kézzel aláírva, helyenként hosszabb kéziratos kiegészítéssel, néhány rajzzal. Az egyik első, boríték és dátum nélküli (az életrajz ismeretében 1949-es) levélben adja hírül Miklóssy Györgynek, hogy elhagyja az országot: "családi okokból nem térek vissza". Az immár Izraelben született levelek főként a teljesen új társadalmi és természeti környezetbe való beilleszkedés nehézségeiről, érdekességeiről tájékoztatnak az író jellegzetes, egyedi humorával adva elő az eseményeket. Arról árulkodnak, hogy a nehézségek mellett Kishontot hamarosan nagy otthonosság-érzettel, büszkeséggel és a felszabadulás élményével töltötte el, hogy a zsidó állam polgára lehet: "Én ma olyan izraeli vagyok, amilyen magyar sohasem voltam." Ugyanezért írhatta: "Soha odahaza nem voltam úgy odahaza, mint itt. Teljesen kizárt dolog, hogy valaha is visszamenjünk, de -- talán -- egyszer - látogatóba." Gyakran tájékoztatja a címzettet az izraeli közéleti eseményekről, így például nagy elégedettséggel ír az egyiptomi háborúban elért sikerekről. "Azt hiszem, nem kell sovinisztának lenni ahhoz, hogy az ember szíve egy kicsit dobogni kezdjen, amikor a zsidó légierő hatalmas bombázói elrepülnek a kibuc felett. (Egyébként sovinisztának kell lenni minden zsidónak! Ez az én privát véleményem... )". Negatív élettapasztalatai miatt ugyanakkor a hadsereghez való viszonya ambivalens: "Ha látok egy német generálist, amint hatalmas autóján, oldalán motorkerékpáros rendőrökkel szirénázva robog, akkor megvetően kiköpök utána. Ugyanez zsidó vezérőrnagyban szenzációs jelenség..." írja némi öniróniával. A témák között felbukkan az arab és angol veszély is. A szöveg legnagyobb részét kitevő magánéleti kérdések, a közös élményekre való visszaemlékezés mellett ugyanakkor magyarországi közéleti eseményre csak egy alkalommal tereli a szót, egyúttal akkori politikai nézeteit is kifejti: "Rádióban hallgattam, hogyan számoltatok le Rajkkal és bandájával, nagyon érdekes volt... Itt sajnos a jobboldali szociáldemokraták eladják az országot a kapimperializmusnak, a maroknyi szélsőbal kétségbeesett küzdelme nem hozhat eredményt, mert nem áll mögötte a Szovjetunió tekintélye" Véleménye szerint "az izraeli nagyközönség" méltatlan egy fejlettebb politikai rendszerre. A gyűjteményben található néhány olyan levél is, amelyet családtagok írtak Radványi Zsuzsának. Az 1958-1980 közötti időszakból főként rövid karácsonyi üdvözlőlapok maradtak fent. Kishont Ferenc időközben elvált első feleségétől, egyik szűkszavú levelében ezt tudatja is a címzettel. Ezt követően leginkább csak Éva ír Miklóssyéknak. Egy 1980-as levél az író Magyarországra való első visszatérését adja hírül. A nyolcvanas évek rövidebb levelei már Svájcból érkeztek, főképp darabjainak ottani bemutatóival kapcsolatosak. Hozzá: Klamer Éva igazolványkép méretű portréja, hátán saját kezű dedikációjával. Kishont Ferenc és Klamer Éva képeslap méretű közös fotója, hátán Kishont Ferenc [?] saját kezű bejegyzéssel."Egy-kettő peps'/ Egy-kettő pops'/ Négy kicsi pops' Feri és Éva 1952." Kishont Ferenc kisméretű mellképe, hátán saját kezű ajánlásával: "Dudikának olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel tessék rám emlékezni! Ferjke" Hozzá: Három, A4-es méretű karikaturisztikus tollrajz, minden bizonnyal Kishont Ferenc kezétől származnak. Az egyiken feltehetően Klamer Éva teljesalakos ábrázolása látható. A következőn "Zsuzsikáéknak Apuéktól 1949. III." kézírásos feljegyzés olvasható, minden bizonnyal a Kishont és a Miklóssy házaspár ábrázolásával, fekete és lila tintával készült. A harmadik felirata: "Anyu ápolja Aput".