Bethlen Farkas monumentális műve Erdély 1525 és 1609 közötti történetét dolgozza fel. 1684-ben Keresden kezdtek hozzá nyomtatásához, de a félkész példányok többsége Thököly 1690-es betörésekor megsemmisült. Ennek alapján készült a nagyenyedi tanár fordítása, amely kéziratos formában terjedt. A közgyűjteményekben található példányokon 1770-es évszám szerepel. A teljes szöveg latinul 1782-ben, magyarul pedig csak a közelmúltban jelent meg.