Deák megerősíti azt, amit már szóban is közölt a címzettel: ő maga szegény "s alig bírok csekély jövedelmemből magam egyszerű életmódja mellett is annyit félretenni, hogy néha egy-két megszorult embertársamnak némi csekély segélyt nyújthassak". A címzettnek küld, amit lehet, "többet nem küldhetek". Közli, hogy szóban ajánlotta őt Wenckheim Béla báró, belügyminiszternek, "ha sükere nincs, oka én nem vagyok". Az 1867. évi kiegyezést követően többen is fordultak közvetlenül Deákhoz segélyért. "A haza bölcse" csekély jövedelméhez képest valóban igen nagyvonalú volt szűkebb ismeretségi és rokoni körének alkalmankénti segélyezésében. Azokkal, akik nem tartoztak közéjük, viszont általában udvarias hangon közölte, hogy anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy őket is segélyezze. A címzett talán azonos azzal a Szabó Antallal, aki 1868-ban ajánlólevelet kért Deáktól az Andrássy-kormányhoz. Deák az illetőt azzal utasította el, hogy a kormánynál "az én ajánló soraim sem használnának, ha Ön a segélyezendők categoriájába nem esik". Az illető valószínűleg volt honvédként akart folyamodni a belügyminisztérium által felügyelt Honvéd Segélyalaphoz. Deák három forintot küldött neki azzal, hogy "ha módom volna, ennél többet küldenék." (dr. Hermann Róbert leírása alapján) Jelen levél talán Deák és Szabó Antal levélváltásának második darabja lehet. 1 beírt oldal, Kelt, Pest, 1868. III. 12.