A szerző úttörő jellegű földrajzi tankönyve 1530-ban, Krakkóban jelent meg először, ahol Honterus az egyetemen tanított. Brassóba történt visszatérése után hexameterbe ültette át az eredetileg prózában íródott szöveget, és kiegészítette tartalmát. A bővített kiadás 1542-ben jelent meg. Az első könyv csillagászati rész, a második Európa, a harmadik Ázsia és Afrika leírását adja, az utolsó az élőlényekről, társadalmi kérdésekről, betegségekről stb. szól. A leglényegesebb változtatás, hogy a szöveghez saját maga által készített, fametszetes térképeket csatolt. Az első három csillagászati lap: "Circuli Sphaerae cum V. zonis", "Ordo Planetarum cum aspectibus", "Regiones et Nomina Ventorum". Ezt követi Honterus kis atlaszának, az első újkori zsebatlasznak 13 térképe, amelyek -- az utolsó kivételével -- egymással szembeni lapokon helyezkednek el. Az első egy világtérkép, "Universalis Cosmographia" címen. Ezután következnek a részletesebb országtérképek, az ötödik lap ábrázolja Magyarországot. Az átdolgozott mű rendkívüli sikert aratott egész Európában, a XVII. század végéig számos helyen, több mint 100 kiadást ért meg, német, francia, olasz nyelven is. Külföldön első alkalommal Zürichben jelent meg 1546-ban, e városban 1602-ig összesen 16 alkalommal látott napvilágot. A térképeket a Froschauer-műhely számára Heinrich Vogtherr újrametszette.