Teleki László gróf emigrációs levelezéséből rendkívül sok levél maradt fenn, ezek többsége azonban közgyűjteményekben (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Hadtörténelmi Levéltár) található. Így nagyobbrészt ismertek a Kossuth Lajoshoz, Klapka Györgyhöz, Pulszky Ferenchez, Nemeskéri Kiss Miklóshoz, Szemere Bertalanhoz, Vukovics Sebőhöz és Horváth Mihályhoz írott levelek, hogy csak a legjelentősebb levelező partnereket említsük. Teleki a szabadságharc vereségét követően 1850-ben költözött át Montmorencyba, és csak 1851-ben tette át székhelyét Svájcba, ahol először Genfben, majd Zürichben lakott. Teleki Pulszkyhoz írott leveleit az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi, azonban 1850 októberében hiány van a levelezésben. Mind ez a tény, mind a levél tárgya alapján jannak címzettje csak Pulszky lehet. Ezt egyébként egyértelművé teszi Teleki 1850. október 26-án Kossuthhoz intézett levele, amelyben közli, hogy a tőle kapott szeptember 20-i levél miatt írt Pulszkynak. Ennek elején Teleki beszámol arról, hogy éppen most (szeptember 20-i dátummal) kapott levelet Kossuthtól, és [Batthyány] Kázmértól, akik ekkor az Oszmán Birodalom kisázsiai részén található Kütahyába voltak internálva. Úgy véli, hogy internált emigránsok kibocsátására kevés a remény. Kéri Pulszkyt, tegyen meg mindent az ügyben. "Itt nincs kilátás sükerrel működhetni e tekintetben, hiszen már szóltam az elnökkel [Louis Napoléon Bonaparte-tal] s minisztereivel ismét." Maga Kossuth attól tart, hogy valamennyi emigráns amnesztiát kap, annak fejében, hogy őt, Kossuthot "bizonytalan időre, örökre" internálják, és kérte Telekit, hogy ennek szegüljön ellene. Teleki szerint "Kossuth örök internatiójáról szó sem lehet, még Ausztria sem merné követelni", de mindenképpen azon kellene lenniük, hogy Kossuth még ebben az évben kiszabaduljon. "Jó volna, ha Lord Stuart Dudley barátunk is szólna Palmerstonnak [a brit külügyminiszternek] és te is." Ha Pulszky értekezik efölött a lorddal, Telekinek nem kell erről írnia. Az emigráción belüli meghasonlásról szóló hírek nem igazak, egyedül Csernátony Lajost [a Marczius Tizenötödike szerkesztőjét, egy ideig Kossuth titkárát] törölték ki az emigránsok névsorából [az emigrációról a hazai lapokba írott ellenséges cikkei miatt.] A továbbiakban beszámol egyes emigránsok (Szarvady Frigyes, Thaly Zsigmond, Irányi Dániel) Párizsból történt elutazásáról, s arról hogy Szemere Bertalan volt miniszterelnökkel jó egyetértésben van. Csernátony a hírlapi támadásaival komoly szolgálatot tett a párizsi emigrációnak, amely soha nem volt egységesebb, mint jelenleg. Végül beszámol arról, hogy Mérey Mórné Bikkesy Konstanza Angliába készül, mert Párizsban már alaposan lejáratta magát. Teleki reményei Kossuth és társai közeli szabadulását illetően nem váltak valóra: Kossuth csak közel egy év múlva, 1851. szeptember 1-jén hagyhatta el végre Kütahyát. Teleki Kossuthhoz írott, 1850. október 26-i levelét közli Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. II. k. 235-236. old. (Dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán) Négy beírt oldal. Kelt: Montmorency, [1850.] X. 24.