Kossuth törökországi száműzetése több mint két évig tartott. 1851. szeptember 1-jén hagyhatta el a kisázsiai Kütahyát, majd 9-én Gemlekben hajóra szállt, amellyel aztán 10-én elérte a Dardanellákat. Itt szállt fel a Mississippi nevű amerikai hadihajóra, és 58 társával együtt végre elhagyhatta a több, mint két évig menedéket adó Törökországot. Mielőtt Amerikába utazott volna, mindenáron meg akart állni Franciaországban és Angliában, mert fel kívánta használni 1848-49-ben támadt népszerűségét a magyar ügy iránti rokonszenv fenntartására és élesztésére. Kossuth először Marseille-ben szándékozott partra szállni, hogy Franciaországon keresztül utazzon Angliába; de a francia hatóságok megtagadták tőle az átutazási engedélyt. Marseille-ben óriási tömeg rendezett rokonszenvtüntetést Kossuth mellett, ő pedig kiáltványban köszönte meg a fogadtatást, tüzes szavakkal ostorozva benne a kormány eljárását. Marseille-ből a Mississippivel Gibraltárba hajózott. Itt partra szállt, majd október 15-én a Madrid nevű postahajón folytatta útját Angliába. A levél valószínűsíthető címzettje Mack József honvéd alezredes, akit Kossuth 1851. június 28-án Kütahyában írott meghatalmazásával bízott meg a hazai függetlenségi mozgalom szervezésével és vezetésével. A levél tetején a dátum fölött egy 6. sorszám található. Kossuth 1850 nyarától számmal látta el az egyes személyekhez intézett leveleket, hogyha közülük valamelyiket a címzett nem kapná meg, tudja, hogy az adott levél eltűnt; s ugyanerre kérte fontosabb levelező partnereit is. Macknak 1851. július 14-én küldte első számozott levelét. A levél elején beszámol arról, hogy Bonaparte Lajos kormánya megtagadta átutazását Franciaországon. "Úgy látszik, Isten elveszi ellenségeim eszét, hogy mindig olyat tesznek, ami nekem használ s nekik árt; nekem erőmet, befolyásomat neveli, az övéket gyengíti." Beszámol az előző esti lelkes ünneplésről a marseille-i kikötőben. "Láttam azon nagyságában a francia népet, mely lehelletével trónusokat dönt. (…) Ha az idő eljön, szavam és karom hatalmasat nyomand itt is a mérlegben. S ha győz e nép, én biztosítom a magyar nemzetet a győzhetetlen franciák segítségéről. Csak készüljenek, készüljenek, mert szabadságom századokat lök a henye időn." A hazai mozgalom akadálya a pénz. "De hát a nemzet várni fogja ezt? Adjon. Kell, hogy adjon. Parancsolni kell. -- Nem szabad hátra maradnia, midőn látja, hogy személyem a világ szabadságának egyesítő pontjává vált." Tudatja, hogy Londonból küldi meg a kért részletes proklamációt. Beszámol arról, hogy az előző esti rokonszenvtüntetést követően egy marseille-i varga a hideg tengerben úszva közelítette meg Kossuth hajóját, hogy a fedélzetre kikapaszkodva kezet foghasson vele. Kossuth gyengéden szemére hányta vakmerőségét, mire a varga a következőket mondta: "Látni akartam Önt, kezét akartam szorítani, féltem, hogy reggelre elmegyen, csónakot nem találtam, hát úszva jöttem. Bátor szívnek s erős akaratnak nincsen akadálya." Kossuth így folytatja: "Magyarjaim! Véssétek szíveitekbe a francia kézműves szavát. (…) Ez lészen mától fogva jelmondatom! Pecséteinkre vésetem. Készüljetek! Készüljetek!" Kossuth 1851. július 14-i levelét Mackhoz közli Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851-1852. I. k. Bp., 1940. 510-518. old. Kossuth Londonból küldte meg a hazai felkelés szervezésére vonatkozó proklamációját, 1851. november 17-i dátummal. Közli Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851-1852. II/1. k. Bp., 1944. 9-15. old. (Dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán) Két beírt oldal. Kelt: Marseille, 1851. IX. 30.