A polgári és katonai kitüntetések adományozása 1848 előtt uralkodói felségjog volt, s ez az 1848. áprilisi törvények szentesítése után is így maradt. A magyar kormányzat ugyanakkor arra törekedett, hogy e tekintetben is egyenrangúvá váljon az osztrák birodalmi kormányzattal, azaz a magyarországi kitüntetés-adományozások kérdésében a magyar hadügyminiszternek ne kelljen osztrák kollégájával egyeztetnie. Október 22-én a végrehajtó hatalmat gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) utasította a hadügyminisztériumot egy kitüntetési tervezet megalkotására. Mészáros Lázár hadügyminiszter a tervezetet már október 30-án eljuttatta az OHB-nak. Ezt követően azonban megint elaludt az ügy, s csak december második felében születhetett döntés a kitüntetések tagozatairól és fokozatairól. Eszerint a "Magyar Érdem Rend" nevű kitüntetésnek egy katonai és egy polgári tagozata, s mindegyiknek három fokozata (nagy-, közép- és kiskereszt) lett volna. Mészáros Lázár hadügyminiszter 1849. február 18-án terjesztette fel az OHB-hoz a Magyar Katonai Érdemrend alapszabályait. Ez immáron nemcsak a legénységi, hanem a tiszti állomány kitüntetéseiről is intézkedett. Az alapszabályt Mészáros aláírásával 1849. március 2-án tették közzé. Eszerint az Érdemrendnek három (I., II. és III.) osztálya lesz. Az ismert adatok szerint a szabadságharc végéig az I. osztályt két tábornoknak -- Bemnek Erdély felszabadításáért és Görgeinek a tavaszi hadjáratért és Buda bevételéért -- ítélték oda, Görgei azonban nem fogadta el. II. osztályú kitüntetést kapott 41 fő, közülük 19 volt tábornok, a többi törzstiszt (ezredes, alezredes, őrnagy). A III. osztályt 11 tábornok, 204 törzstiszt, 508 főtiszt (százados, főhadnagy, hadnagy) 395 legénységi állományú, összesen 1118 fő és 17 alakulat kapta meg. A III. osztályú kitüntetésnek több változata ismert, jelen darab a leggyakoribb, az ún. Perczel-típushoz tartozik. Makai Ágnes kutatásai azt valószínűsítik, hogy ez volt a kormányzat által Debrecenben gyártatott típus, és nemigen van köze Perczel Mór tábornokhoz. Míg a II. osztályú babérkoszorú közepén a magyar címerben található kettős kereszt is ott volt, a III. osztály egy egyszerű babérkoszorúból állott, amelyen átfűztek egy tűzpiros szalagot. A fennmaradt darabok többségéből ez utóbbi hiányzik. (Dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán) Hozzá: Kokárda a XIX. századból, közepén gyöngyökből varrott koronás címerrel. A neves gyűjtő, Vasberényi Géza a szabadságharc idejéből való darabként őrizte, de a kutatók szerint valószínűbb, hogy a Kiegyezés körüli évekből származik.