Az első magyar nyelvű művészettörténeti mű. A jezsuita szerző a nagyszombati akadémia tanáraként nagy hangsúlyt fektetett az anyanyelv ápolására, a korszerű ismeretterjesztésre, különös tekintettel a világi tudományok magyar nyelvű bemutatására. E törekvés első eredménye e munka, amely népszerű építészettörténetet ad a világ kezdetétől a római kor végéig, rézmetszetekkel illusztrálva. Molnár könyve nem csupán építészet-, jóval inkább művelődéstörténeti összefoglalás, amelyben a Biblia és ókori szerzők leírásainak felhasználásával mutatja be a régi, nevezetes építészeti alkotásokat, például Noé bárkáját, Bábel tornyát, az egyiptomi piramisokat, a Circus Maximust vagy a Rodoszi kolosszust. Ezen kívül a kor és az illető nép általános kultúrájáról is képet ad: ismerteti a nyelveket és szokásokat is.