Dessewffy Otília számára készült, nagyon szép rajzokkal díszített ajándékkötet. A költemények címzettjének és szerzőinek kilétére a kötet provenienciája és a versek szövege alapján lehet következtetni. Darabunk a Dessewffy család szentmártonkátai ágához köthető iratok között maradt fent. Az Otil becenév nem csupán a versekben fordul elő, hanem a kötéstáblán is olvasható. A versek 1862 és 1866 között íródtak. Nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy Aristid és Zülfikár Otília öccsei (Géza és Emil) lehettek. A versek hangnemét tekintve Amadil közelebbi viszonyban állhatott Otíliával, feltehetően a férje, Burg Lajos királyi ítélőtáblai bíró rejtőzik az álnév mögött. Erre utal Aristid "Emlékvers. Amadil szerencsés fölgyógyulására Febr. 7-én 1863" című latin nyelvű költeménye, amelynek akrosztichonja a Lajos nevet adja ki. Elképzelhető, hogy az ő 1862-es esküvőjük alkalmából kezdték el a kötet összeállítását. A tréfás, játékos — egy latin és egy német kivételével — magyar nyelvű versek a szokásos emlékkönyvi bejegyzéseknél jóval ötletesebb, változatosabb tematikájú és igényesebben megírt munkák. A kötetet 14 egészoldalas — nagyrészt színes — az írókat és az anekdoták szereplőit ábrázoló karikatúra díszíti, amelyeket "Zülfikár" készített.
93 számozatlan levél.