Lázár Ervin 1954-es érettségije után felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem egy évvel korábban alapított újságíró szakára. Innen 1959-ben átjelentkezett magyar nyelv és irodalom szakra, ahol tanári oklevelét 1961-ben szerezte meg. A budapesti postai bélyegzővel ellátott levél valószínűleg 1961 júniusában íródott Stimácz Gabriellához, akit 1960 decemberében ismert meg Pécsett, egy vele készített interjú során.
A szerelmes, de melankolikus hangú levélben egyebek mellett szó esik Lázár egyetemi tanulmányairól: "Nem tudom untassalak-e ezekkel az ócska vizsgákkal. Időnként nagyon butának és tehetségtelennek érzem magam éppen ezek miatt a vizsgák miatt. (…) Néha semmit sem tudok. Néha azért, mert nem tanultam, de gyakran azért, mert hülye vagyok". Valószínűleg egyetemi záróvizsgáiról ír, hiszen államvizsgáját ez év július 15-én tette le. Beszél írói, újságírói pályafutásának kezdeti kételyeiről ("Én nem akarok minden áron mártír és hős lenni [nem is lenne hozzá erőm] jól akarok élni, de hű akarok lenni önmagamhoz is"), egy lengyelországi munkalehetőségről, illetve a címzetthez (akit a levélben és a címzésben is Gábornak becéz) fűződő érzelmeiről. A levélben többször említett Ödön ("Azt mondja az Ödön: >>Te szerelmes vagy<<. >>Mire én: Ki mondta, hogy nem<<.") valószínűleg unokatestvére, Földessy Ödön lehet.
6 beírt oldal. A kézzel címzett levélboríték mellékelve. Kelt: Bp., (1961?)