Az erdélyi származású Barcsay iskoláit Nagyszebenben végezte, 1762-ben került a bécsi testőrséghez. Itt ismerkedett meg a többi testőríróval, Bessenyei Györggyel, Báróczi Sándorral és Orczy Lőrinccel. Utóbbival közös könyve jelent meg 1789-ben, Révai Miklós kiadásában (Két nagyságos elmének költeményes szüleményei).
Ugyanebben az évben vette feleségül gróf Bethlen Zsuzsannát, akit Kazinczy a következőképpen jellemez: „Barcsainé gyönyörű lelkű, szép kevélységű asszonyság s méltó, hogy egy ilyen nagy ember szerette”.
Tételünk összesen 50 levelet tartalmaz, ebből 43 a házastársak közötti (34-et Barcsay, 9-et pedig Bethlen Zsuzsanna írt). A levelek igen tág időszakot ölelnek fel: 1789 (házasságuk éve) és 1804 között keletkeztek. Ez idő alatt Barcsay 5 évig volt katona, részt vett a török háborúban is. Így nem meglepő, hogy előszeretettel és sokat ír.
Szinte válogatás nélkül közöl mindent: az érdektelennek tűnő, tábori eseményektől kezdve a háború aktuális állásáig és várható kimeneteléig; a gabona árától saját ezredesi kinevezéséig; a lóvásárlástól I. Ferenc prágai megkoronázásig; a pálinkafőzéstől az erdélyi országgyűlésig; sőt, olyan világpolitikai történésekről is hírt ad, mint a francia királyi család szökési kísérlete a forradalom után.
Mindemellett figyelemre méltó a levelek személyes, mélyen bensőséges hangvétele. Barcsay állandó megszólításként az alábbit használja: „Édes kincsem, angyalom, kedves Feleségem!”; és nem kevésbé költőiek az elköszönések sem, pl.: „Isten veled édes szivem Susim, csókollak sok ezerszer és holtamig maradok igaz, hív társad, szolgád és barátod”. A Zsuzsanna napon írt levele nem csak a gyűjtemény, de talán a magyar irodalomtörténet egyik legszebb szerelmes levele, melyet feleséghez írtak.
A levelezéshez tartozik még 7 db Barcsay által írt francia nyelvű levél, az 1783 és 1792 közötti időszakból. Címzettjük gróf Bánffy György császári és királyi kamarás, Erdély kormányzója. 1787-től kapta meg a gubernátori rangot, előtte Bécsben hivatalnokoskodott. Mindemellett pedig a Barcsay-család rokona, több szálon is kötődik hozzájuk (lásd árverésünk 110. és 118. tételét). Ezek a levelek eddig ismeretlenek voltak az irodalomtörténészek előtt, és biztos, hogy sok új adattal szolgálnak a Barcsay-kutatáshoz. Csakúgy, mint a házastársak levelezése, mely egy rendkívül izgalmas, olvasmányos kortörténeti dokumentum, amely mindemellett szakmai jelentőséggel is bír, tekintve, hogy a leveleket utoljára 1893-ban közölte Nagy Iván, számos helyen pontatlanul. (Egyed Emese szíves közlése nyomán)