Petőfi egyik leghíresebb versének páratlanul ritka, első röplap-kiadása. A március végén íródott és ki is nyomtatott vers óriási felháborodást keltett az egész országban, a költő népszerűsége nagyot zuhant. Számos válasz született rá, sőt a katolikus templomokban a szószékről ítélték el. A felfokozott reakcióhoz persze jelentősen hozzájárult a körülmények megváltozása is. Mivel az uralkodó vonakodott a törvények szentesítésétől, az országban egyre radikalizálódott a közhangulat. Ezt érzékelve március 31-én megszületett a szentesítő királyi leirat. Mire tehát a vers eljutott a közönséghez, a köztársasági gondolatra már nem volt fogadókészség. A költő némi értetlenséggel, de daccal fogadta a reakciót: "Az a republikanizmus első nyilvános szava volt Magyarországban, és határtalanul csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy az utósó is egyszersmind." Mindenesetre ez az ügy is hozzájárulhatott a júliusi követválasztáson elszenvedett vereségéhez. Érdekes az udvar reagálása is: Teleki József erdélyi főkormányzó április végén küldte el Bécsbe a röplap egy példányát. A felségsértést nem hagyhatták szó nélkül. István nádor aláírásával elkészült a Deák Ferenc igazságügyi miniszternek címzett utasítás, amely szerint a sajtótörvény értelmében indítsa meg az eljárást. Végül a várható hatás elkerülése érdekében ezt nem küldték el, a levéltárban iktatták. A röplap a kor viszonyaihoz képest — Petőfi népszerűsége miatt — nyilván nagy példányszámban készült (a Bagó-nyomda németül is kiadta), a negatív fogadtatás, a szabadságharc leverése után pedig a komoly retorzió veszélye miatt a lapok túlnyomó része megsemmisülhetett. Ez magyarázza, hogy a röplap a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, tudomásunk szerint az elmúlt évtizedekben egyszer bukkant fel árverésen, 123. aukciónk 116. tételeként.
Mérete: 225 x 150 mm.