Beöthy Ödön reformpolitikus, 1848-49-ben Bihar vármegye főispánja, délvidéki, majd erdélyi főkormánybiztos, 1849 júniusától a berettyóújfalusi kerület képviselője, számfeletti huszár ezredes, kiszemelt bukaresti konzul és a hétszemélyes törvényszék első alelnöke volt.
1830-1844 között részt vett valamennyi országgyűlésen, a reformellenzék egyik legtekintélyesebb vezetője volt. Kossuthtal az 1832-1836. évi országgyűlés óta ismerték egymást. Viszonyukat jelzi, hogy 1848-49-ben Kossuth számos saját kezű levelet intézett Beöthyhez, amelyekben kimondottan bizalmas politikai és katonai ügyekről tájékoztatta. Ezek Beöthy halálát követően fia, a történetíró és képviselő Beöthy Ákos hagyatékába kerülhettek, majd sokfelé szétszóródtak. A Kossuth Lajos összes munkái című forráskiadvány-sorozat 1950-1955 között megjelent 1848-49-es köteteiben mindössze egy teljes, illetve egy Beöthy Ákos által töredékesen közreadott levél jelent meg. 1982 óta ezek közül számos újabb levél került elő, így Kossuth 1848. november 21-i, november 13-i, december 11-i (Magyar Nemzet, 1982. szept. 25.) és 1849. január 17-i levele (Süli Attila: Beöthy Ödön erdélyi főkormánybiztos. Barót, 2014. 97-98.)
Darabunk Beöthy több, jelenleg nem ismert üzenetére válaszol, amelyekben Józef Bem tábornokra, az erdélyi hadsereg parancsnokára is panaszkodhatott, mert Kossuth a válaszlevélben a jó egyetértés fenntartására kéri Beöthyt azzal, hogy Bemmel mindenképpen legyen jóban, mert a tábornok jó katona, s ha elkedvetlenítik, lemondhat. "Pedig ettől Isten őrizzen." A levél további részében a megteendő hadmozdulatokról, így Nagyhalmágy, s ezáltal Nagyvárad vidékének biztosításáról tesz említést. Emellett másnapra ígéri a Beöthy által küldött jelentések tényleges megválaszolását, jelenleg ezt a levelet sem ismerjük (dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán).
1 beírt oldal. Kelt: Debrecen, 1849. I. 12. A piros viaszpecséten apró sérüléssel.