A levél nagy részében gyermekeiről és nevelőjükről, Karády Ignácról ír, majd a végén politikai témára tér át: "Tudom, illusztris testvér a száműzetésben, hogy az Ön erőfeszítései ugyanannak a pontnak az irányába feszülnek, mint az enyéim. Igaza van, amikor azt hiszi, hogy erről előzetesen szükséges tárgyalni, különösképpen akkor, amikor — mint ahogy hiszem — a döntő csata előestéjén vagyunk. Egyetértésre kell jutnunk, nem a célt illetően — az magától értetődik, hanem a kölcsönös együttműködés módjáról. Így aztán jelezni fogok Önnek egy olyan barátot, mint amilyent kíván, de ehhez előre fel kell mérnem küldetésének hatáskörét és természetét, hogy megfelelően válasszak és meghatározzam a felhatalmazását. Ön azt mondja, hogy a maga részéről elküld hozzám valakit, akivel úgy tudok beszélni, mint a saját lelkiismeretemmel. Kérem, siessen az illető, mivel az idő sürget. Egy találkozó tájékoztatna a hogyan gondol Ön cselekedni-ről, és mihelyt ebben a gyakorlati kérdésben megvan az egyetértés, vagyis az akciótervben, azonnal kijelölöm azt, aki részemről részt venne az ügyek folytatásában."
Évszám nem szerepel a levélen, viszont ismert egy 1853-ban kelt, Irányi Dánielnek címzett Kossuth-levél, amelyben őt kéri fel a tábornokkal folytatandó tárgyalásokon való képviseletére, tehát ez közvetlenül az előtt születhetett.
A címzett, Ludwik Mieroslawski már 16 évesen részt vett az 1830-as lengyel forradalomban, majd a Poznant megszálló poroszok elleni lengyel lázadásban is. Elfogták, halálra ítélték, de az 1848-as berlini forradalom miatt megmenekült. Később Szicíliába ment, a nápolyi felkelők soraiban harcolt a Bourbonok ellen. (Méray Tibor a Népszava 2002. október 5-i számában megjelent írása nyomán)
3 beírt oldal. Kelt: (London, 1853.) IX. 29.