Csáth Géza azt a kérést hagyta unokatestvérére, Kosztolányira, hogy halála után írja meg élete történetét. Ehhez a soha el nem készült regényhez Csáth több instrukciót is papírra vetett utolsó éveiben. Ezekben a feljegyzésekben visszaemlékszik, nyomoz, olyan pontokat keres, melyek bizonyítják felesége hűtlenségét és célját, hogy őt megölje. Érződik belőlük az elhatalmasodó paranoia, a morfinista bizonyossága, ahogy felvázolja a cáfolhatatlannak tűnő eseteket, és a halál gondolata járja át őket. Következtetése is végleges: "Azután jöttem rá, hogy halálos beteg vagyok, és nincs segítség." Tételünket — amelyet Desirének, azaz Kosztolányinak címzett Csáth — Bori Imre adta először közre 1988-ban, a Hídban. A legújabb, 2017-ben megjelent naplókiadás szerint azonban a jelen kézirat "elveszett vagy lappang". Ezen kívül több hasonló feljegyzés is létezik, amelyek egy kivételével közgyűjteményekben találhatóak. Darabunk — amelyben a XX. századi magyar irodalom tagadhatatlan zsenijének utolsó, papírra vetett gondolataival találkozhatunk — az irodalomtörténészek számára is forrásként szolgálhat, tekintve, hogy számos javítást tartalmaz.
4 beírt oldal.