A vers először 1929-ben jelent meg a Nyugatban, és Illyés egyik kiemelkedő alkotása. Kulin Borbála irodalomtörténész szerint "A ház végén ülök… az illyési líra egyik kulcsfontosságú darabja és különösen sokrétű olvasatot sűrítő remekműve." (ItK, 2012/5.) A kézirat kevés, mégis jelentős javítást tartalmaz, valamint egy nyomtatásra vonatkozó ceruzás bejegyzést is.
3 beírt oldal.