Weöres Sándor (1913-1989) költő, műfordító három versének autográf, aláírt kézirata.

A Költőnő című vers csupán az "Elhagyott versek" című kötetben (Bp., 2013) jelent meg, azzal a Weörestől származó megjegyzéssel, hogy az Új Erő 1935. évfolyamában már kiadták. Az 1934-ben keletkezett Melegszívű poéta egy apróbb változtatással, és az utolsó sor teljes cseréjével A teremtés dicsérete kötetben (Pécs, 1938) látott napvilágot. A szintén 1934-ben íródott, a kéziratban a "Költő, hazudj, de..." címet viselő költemény a Pedantéria címet kapta a Medúza kötetben (Bp., 1943). Az utóbbi kettő, az Egybegyűjtött írásokban — több más verssel együtt — Epigrammák megnevezéssel szerepel, a kéziraton olvasható, a Kazinczy módján cikluscímnek az életműben nem találtuk nyomát.
1 beírt oldal.