A mű a szerző legfontosabb közjogi munkája, egyben a kiegyezés előtörténetének egyik jelentős dokumentuma. Válaszul Lustkandl osztrák jogász könyvére Deák már 1862-ben hozzákezdett az íráshoz, a Pragmatica Sanctio alapján érvelve a 48-as törvények jogszerűsége és érvényessége mellett. A kedvezőtlen politikai változások miatt felhagyott vele, csak a bécsi Reichsratnak a tárgyalások folytatására felszólító felirata nyomán, 1864-ben folytatta a munkát Csengery Antal segítségével. A tanulmány először a Budapesti Szemle című folyóiratban jelent meg.