Az apró (tizennyolcadrét) imádságoskönyv az egyéni, gyakorlati kegyességet előtérbe helyező pietista irányzat szellemiségében íródott. Minden bizonnyal fordítás, amelyet hangvétele miatt a legutóbbi időkig Árva Bethlen Katának tulajdonítottak, valójában azonban II. Apafi Mihályhoz és feleségéhez köthető. Az ő történetükben szintén összekapcsolódik a magánélet és az országos politika: császári engedély nélkül kötött házasságuknak nagy szerepe lehetett abban, hogy a fejedelem kegyvesztett lett a császárnál, bécsi száműzetésbe kényszerült, és ezzel végképp elveszett az önálló fejedelemség lehetősége.
A gyűjtemény népszerűségét jól mutatja, hogy 1712-es első kiadását követően a század folyamán majd’ harmincszor megjelent, ezután pedig 1910-ig többször napvilágot látott. XVIII. századi kiadásai jó részéből egyetlen példány sem maradt fenn, a többiből is legfeljebb néhány (tételünknek két közgyűjteményben őrzött darabja ismert).