Az első magyar nyelvű világatlasz, amelynek elkészítését a XVIII. század végére lezajló társadalmi változások tették fontossá. Az oktatásban előtérbe kerültek a magyar történelem és nyelv, valamint a természettudományi tárgyak, így egyre nagyobb igény mutatkozott korszerű segédeszközök, köztük egy iskolai atlasz kiadására. A debreceni református kollégiumban működő rézmetsző diákok társasága Budai Ézsaiás vezetésével 1797 után kezdett munkához, amikor a tanári kar elrendelte, hogy "minden diáknak mappája legyen". A 12 lapból álló atlasz Koeler "Atlas manualis scholasticus et itinerarius..."-a nyomán készült. A mű sok hibája (elnagyolt, hiányos térképek, kezdetleges metszés, durva rézlemezek) valószínűleg a sietség számlájára írható, ezzel együtt azonban úttörő jelentősége elvitathatatlan. Több diák bekapcsolódásával, a munka szervezettebbé válásával (a kollégium falain kívül önálló nyomtató műhely felállításával) az első kísérletet egy év múlva követte az "Ó Átlás", majd 1804-ben napvilágot látott az "Új átlás" minden szempontból tökéletesített, jelentősen bővített kiadása.