Misztótfalusinak hollandiai tartózkodása alatt mindvégig legfőbb célja a Biblia kinyomtatása és erdélyi hittársaihoz való eljuttatása volt. Ennek megvalósítása érdekében tanulta ki a betűmetszést és a nyomdászmesterséget. Ezért miután kinyomtatta a Bibliát, valamint a kétféle formátumú Zsoltárokat és az Újszövetséget, a legtöbbet — a korabeli gyakorlattól eltérően — kiadói kötéssel látta el. Egy részükre csupán egyszerűbb bőr- és pergamenkötést készíttetett, számos darab pedig aranyozott karmazsin, azaz sötétvörös és barna vagy sötétbarna maroquin bőrkötést kapott. Ez utóbbiról kapták az "Aranyas Biblia" nevet.
E munka még a hollandiai körülmények között is hatalmasnak számított, — mint Misztótfalusi írja — volt, hogy egyszerre négy könyvkötő is dolgozott neki, minden legényével és inasával, úgyhogy minden héten legalább száz forintot fizetett nekik. Nevüket egy 1694-es amszterdami okirat örökítette meg.
A kötésekről Rozsondai Marianne írt részletesen. Megállapítja, hogy stílusuk egységes, díszítésüket apró, aranyozó, olykor pontozó bélyegzőkkel kivitelezték, amelyek alapvetően virágmotívumok variációi és stilizált minták. Az együttesen felbukkanó bélyegzők alapján négy mestert különített el, ezek közül kettőt elemez részletesen. Az elsőnek nevezett műhelyhez főképp a Bibliák, a másodikhoz pedig az Újtestamentum kötései kapcsolhatók. A példányunkon található tizenegy bélyegző közül öt, valamint a két görgető egyike egyezőnek látszik a Rozsondai által összeállított bélyegzőtáblázaton találhatókkal. Ezek főként a második mesterhez köthetőek, azaz egyezéseket mutatnak a többi Újszövetség-példány bélyegzőkészletével. Figyelembe véve, hogy az összeállításhoz csupán az alig több mint egy tucat közgyűjteményben őrzött, amszterdami kötésben lévő Misztótfalusi-nyomtatványt lehetett felhasználni (ebből hét Újszövetség), továbbá, hogy az ismertetett példányok között is több, részben eltérő bélyegzőkkel díszített példány is akadt, a csak darabunkon megtalálható, az ismertekhez nagyon hasonló stílusú bélyegzők használta nem kérdőjelezi meg a kötés amszterdami eredetét.