A címlapon ajánlással: "Szerb Antalnak szeretettel Márai Sándor 1937".
A két író jól ismerte egymást. Márait Szerb Antal mélységesen tisztelte, és egyik legtehetségesebb kortársának tartotta. E művéről dicsérő kritikát is írt a Nyugatba: "Márai munkásságának eddigi legmagasabb pontját jelöli ez a könyv: mindig csodáltuk írásaiban a vervet, a fennakadás nélküli mondanitudást, de ezt a bőséget még legáhitatosabb hívei sem tudták elképzelni. Ezt a metódust rajta kívül csak a nagy folyamok ismerik."