Páratlanul ritka magyar vonatkozású ősnyomtatvány. Temesvári Pelbárt a középkori Magyarország legjelentősebb író-prédikátora, általa foglalta el végérvényesen a helyét a magyar prédikációs irodalom az európai keresztény köztudatban, ő maga pedig határainkon túl is a kor és a műfaj klasszikusává nőtt. A "Sermones de tempore" 171 beszéde először 1498 júliusában jelent meg Hagenauban, ez a második kiadás. Temesvári Pelbárt a "Stellarium" sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A "Pomerium", vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben... is sokféle prédikációk". Anyagát a római misekönyv szerkezetének némi megváltoztatásával három részre osztotta. A "Sermones de sanctis" a szentekről szóló, a "De tempore" a vasár- és ünnepnapokra írt, a "Quadragesimales" a nagyböjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Ezek nem elhangzott prédikációk, hanem olyan -- minden rendű, rangú és műveltségű hallgatónak megfelelő -- alapanyagot kívánt adni a papok kezébe, amelyeket azok konkrét erkölcsi tanulságokkal, napi társadalmi és politikai aktualitásokkal kibővítve felhasználhattak szentbeszédeikhez. Irodalmi igénnyel megírt szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, illetve az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusoknak, az ókori héber és arab íróknak műveit, beleszőve a magyar szentek történeteit, valamint a magyar népmese- és mondavilág elemeit. Bár latinul írt -- mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésekre nem volt alkalmas --, nyelvezete egyszerű, hungarizmusokban gazdag.