A költő halála után megjelent első kiadás. A kiadó 1850 nyarán vette át a kéziratokat Szendrey Júliától. Ezek az 1847 és 1849 között írt kisebb verseket, valamint a nagyobb elbeszélő költeményeket (Az apostol, Bolond Istók, Lehel vezér, Szécsi Mária) tartalmazták. Az adott politikai helyzetben természetesen a forradalmi versek bekerüléséről szó sem lehetett, de a többinél is működött a cenzúra. Októberben már az előfizetést is meghirdették Petőfi újabb költeményeire, amely óriási sajtóvisszhangot váltott ki, a közvélemény is felfokozott várakozással tekintett a megjelenő mű felé. Talán ennek is köszönhetően, amikor a nyomdai munkák már majdnem befejeződtek, a hatóságok megszállták a nyomdát, lefoglalták a bekötetlen íveket, majd később bezúzták azokat. Emichnek végül hét évet kellett várnia arra, hogy az Újabb költemények megjelenhessen és eljuthasson az olvasókhoz.