A magyar művelődéstörténet becses emléke, Bél Mátyás könyvtárának egyik darabja. Theodore de Beze latin-görög bibliafordítását a kálvinista teológia egyik alappilléreként emlegetik. Károlyi Gáspár fordításának is egyik fő forrásául szolgált. A biblia a hátsó kötéstábla belső oldalán olvasható bejegyzés szerint 1711. november 10-én került Bél Mátyás tulajdonába, 3 forint 19 garas ellenében. Az 1710-es évektől kezdve evangélikus lelkészeink magánlevelezésében újra és újra felmerült egy lutheránus magyar nyelvű Újszövetség kiadásának terve. Ismertes, hogy Bél maga is hozzálátott egy, a "kálvinizmusoktól megtisztított" Újtestamentum elkészítéséhez, amely végül 1726-ban jelent meg neve feltüntetése nélkül. Minden bizonnyal a kiadás előkészületeihez szerezte be a megkerülhetetlen alapszöveget. Bél könyvtára a korabeli evangélikus lelkészi gyűjtemények szinvonalát messze meghaladó bibliotékának számított. A kötet egyben a hazai tudományosság két generációja közötti szellemi kapcsolatnak is érdekes bizonyítéka. Korábbi tulajdonosa ugyanis Elias Ladiver, az eperjesi iskola újjászervezője, nagyhatású rektora volt. Minden bizonnyal ő hozta magával németországi tanulmányútjáról.
A mű címe
Jesu Christi D. N. Novum testamentum sive foedus. Cuius Graeco contextui respondent interpretationes duae: Una, vetus: altera, nova, Theodori Beze diligenter ab eo recognita. Eiusdem Th. Bezae Annotationes, quas itidem hac... editione recognovit et... locupletavit.