Ugrás a tartalomra

(Pelbartus de Temesvar): Stellarium Corone benedicte Marie virginis: in laudem eius p(er) singulis predicatio(n)ibus elegantissime coaptatum

(Pelbartus de Temesvar)
A mű címe
Stellarium Corone benedicte Marie virginis: in laudem eius p(er) singulis predicatio(n)ibus elegantissime coaptatum
(Basel, Jacob Wolff.) (228) lev. Modern művészi pergamenkötésben, kartontokban. Modern vellum binding, in hardpaper case. RMK III 76., CIH 2559., Borsa 8.
98. árverés / 90.

Kikiáltási ár: 2 000 000 Ft
Leütési ár: 2 000 000 Ft

A magyar középkor legjelentősebb író-prédikátora legelső művének minden bizonnyal első kiadása. A kiadvány hely és év megjelölése nélkül jelent meg. A British Museum alapvető és mértékadó katalógusa Jacob Wolff de Pfortzheim 1497-1499 között készített termékei közé sorolta, meghatározását a legújabb kutatások is megerősítik. Feltűnő, hogy ez a egyetlen bázeli nyomtatvány Pelbárt kiadványai között. Munkái néhány kivételtől eltekintve az augsburgi kiadó, Johannes Rynmann megbízásából Heinrich Grannál jelentek meg Hagenauban. A szakirodalomban általánosan elfogadott vélekedés szerint Rynmann érdeme Temesvári munkáinak felfedezése és nyomtatásban való megjelentetése. Könnyen elképzelhető, hogy épp e bázeli kiadás alapján figyelt fel a jeles magyar szerzőre, s ennek nyomán kereste fel a pesti ferenceseket. Pelbárt 1483-tól a dogmatika tanára rendjének budai főiskoláján. Itt írja meg munkáját fogadalomból Szűz Mária tiszteletére, miután az 1479-81 között pusztító pestisjárvány idején csodával határos módon meggyógyult. Művének ihletője az Apokalipszis könyvének Mária ábrázolása volt: a csillagkoszorú számszimbolikáját feloldva 12 részre -- azon belül artikulusokra és capitulumokra -- bontott könyvben írta meg beszédmintáit. Célja az volt, hogy latin szövegének felhasználásával végül is magyarul hangozzanak el beszédei. Felhasználta az egész keresztény világban virágzó Mária-kultusz hagyományát, koncepciójára legnagyobb hatással, Epiphanosz szalamiszi püspök műve lehetett, melynek latin változata "De 12 gemmis" címen igen elterjedt volt a középkorban. A középkori hagyományokra támaszkodva, de már a reneszánszra jellemző teljességre való törekvéssel írja le Mária alakját, testi-lelki tisztaságtól ragyogó, üde, fiatal nőnek ábrázolva. Több mozzanatában nem is titkoltan saját szépségideálját követte. Művét, mellyel rangos helyet foglalt el az európai egyházi irodalomban, 1483-ban fejezte be. Többi munkájához hasonlóan, számtalan kiadást ért meg, még legalább száz éven át kedvelték és használták Európa-szerte. Közékori művelődéstörténetünk kiemelkedően jelentős darabja. A legritkább Pelbárt-kiadás, tudomásunk szerint az elmúlt mintegy hetven évben hazai árverésen nem bukkant fel, Borda Lajos egyedülállóan gazdag Pelbárt-gyűjteményében sem szerepelt (Műgyűjtő Magyarok 5.).