Legkorábbi magyar nyelvű kalendáriumaink Bécsben láttak napvilágot, első alkalommal 1557-ben. Ezek népszerűségük, gyakori használatuk és aktuális jellegüknél fogva a legsérülékenyebb kiadványok közé tartoznak. A XVI. századból példány alapján alig néhány ismert, ezek jó része is csupán töredékesen maradt ránk. Ilyen korai, teljes, szép állapotban megőrződött kalendárium a legnagyobb ritkaságnak számít. Dekoratívitását növelik a címlapján látható gyönyörű, vörös és fekete nyomású magyar címer, valamint a minden hónaphoz rendelt, hangulatos fametszetes illusztrációk. Ismereteink szerint hasonló kiadvány hazai árverésen még soha nem szerepelt. A szakirodalom első alkalommal 1893-ban adott hírt e kalendáriumnak a Batthyányiak körmendi könyvtárában őrzött, unikum példányáról. Ugyanezt a kötetet írta le nagyobb könyvészeti pontossággal Dézsi Lajos is. Nyomtatásból csupán innen ismert magyar nyelvű hónapversét Szilády Áron másolta le. Később a darabnak nyoma veszett, az ezt követő ismertetések e leírásokon alapultak. Szinte bizonyosra vehető, hogy példányunk azonos a körmendi könyvtárban őrzött ritkasággal. Az RMNy-ben közölt fotó és címleírás kétségtelenül erről készült címlapfotón alapul, azonban egyértelmű, hogy a kötet nem volt a kutatók kezében. A különleges darab árverésünkön kerül ismét a nyilvánosság elé.
A mű címe
Kalendarium, es ez ielen valo 1583. esztendey practika mynd az egh forgasaban, ideonek valtozasaban, es orszagokban valo teortenetekkel eggietemben, melliet az Slouatius Peter Mester Craccai Astrologus iteleti szerent, mastan Pal Sebestyan magyarul fordeitotta.