Ugrás a tartalomra

(Temesvári Pelbárt) Pelbartus de Themeswar: Sermones pomerii fratris --- divi ordinis sancti Fra(n)cisci de tempore

(Temesvári Pelbárt) Pelbartus de Themeswar
A mű címe
Sermones pomerii fratris --- divi ordinis sancti Fra(n)cisci de tempore
1500 Hagenaw, Heinrich Gran, pro Johanne Rynman (528)p. A kötet kézzel rubrikált és iniciálékkal díszített. Az utolsó levél üres, a H8, a K6 és a K7 sérült, utóbbinál ez a szöveget is érinti. Néhány helyen apró, javított szakadással. Sérült gerincű , kopott, korabeli bőrkötésben. Az elő- és háttáblán apró hiányokkal.
angol szoveg
Collection of sermons in contemporary leather, spine damaged. Defect on three leaves, with some loss of text (on K7).


152. árverés / 45.
Kikiáltási ár: 2 500 000 Ft

Páratlanul ritka magyar vonatkozású ősnyomtatvány. Temesvári Pelbárt a középkori Magyarország legjelentősebb író-prédikátora, általa foglalta el végérvényesen a helyét a magyar prédikációs irodalom az európai keresztény köztudatban, ő maga pedig határainkon túl is a kor és a műfaj klasszikusává nőtt. A "Sermones de tempore" 171 beszéde először 1498 júliusában jelent meg Hagenauban, ez a második kiadás. Temesvári Pelbárt a "Stellarium" sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. A "Pomerium", vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki, mert "miképpen a gyümölcsösben különböző nemű termőfák, gyümölcsök és virágok vannak, úgy ebben... is sokféle prédikációk". Anyagát a római misekönyv szerkezetének némi megváltoztatásával három részre osztotta. A "Sermones de sanctis" a szentekről szóló, a "De tempore" a vasár- és ünnepnapokra írt, a "Quadragesimales" a nagyböjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Ezek nem elhangzott prédikációk, hanem olyan -- minden rendű, rangú és műveltségű hallgatónak megfelelő -- alapanyagot kívánt adni a papok kezébe, amelyeket azok konkrét erkölcsi tanulságokkal, napi társadalmi és politikai aktualitásokkal kibővítve felhasználhattak szentbeszédeikhez. Irodalmi igénnyel megírt szövegeihez a népszerű legenda- és példagyűjtemények, illetve az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusoknak, az ókori héber és arab íróknak műveit, beleszőve a magyar szentek történeteit, valamint a magyar népmese- és mondavilág elemeit. Bár latinul írt -- mert a magyar nyelv ekkor még teológiai és dogmatikai értekezésekre nem volt alkalmas --, nyelvezete egyszerű, hungarizmusokban gazdag.