A történelmi és művelődéstörténeti szempontból is páratlan kollekció a kormány minden tagjától egy-egy saját kézjeggyel ellátott dokumentumot, és egy – a kormány megalakulásakor készült – fényképet (100 x 65 mm) tartalmaz. Az okiratok – egy kivétellel – az adott személy hivatali idejéből származnak. Tulajdonképpen Bedekovich Kálmán horvát-szlavón-dalmátügyi miniszteré is ilyen, de az Tisza Kálmán kormányzása idején született.
Az okiratok:
Miniszterelnök:
Békey István kinevezése honvédelmi minisztériumi első osztályú titkárrá.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Buda, 1869. I. 7.
Andrássy Gyula (1823-1890) már a reformkor idején politikai szerepet vállalt (Széchenyi is felfigyelt tehetségére). A szabadságharc alatt Zemplén vármegye főispánja. Görgei segédtisztjeként is működött, ezredesi rangig jutott. A Szemere-kormánytól diplomáciai megbízatást kapott. Előbb a török udvart próbálta rábírni egy oroszok elleni fellépésre, majd Párizsban és Londonban is tárgyalt. A bukás után távollétében halára ítélték, ezért kapta a párizsi hölgyektől a „szép akasztott” ragadványnevet. Az enyhülés nyomán 1858 elején tért haza, és Deák híveként aktívan bekapcsolódott a politikai életbe. Zempléni követként részt vett már az 1861-es országgyűlésen is, 1865-től a képviselőház egyik alelnöke volt. A kiegyezést előkészítő tárgyalásokban is jelentős szerepet kapott, alelnöke volt az ún. hatvanhetes országgyűlési bizottságnak, amelynek feladata a kiegyezés szövegezése volt. Rátermettsége és tehetsége miatt a magyar politikai közélet osztatlan egyetértésével találkozott Deák Ferenc azon javaslata, hogy az uralkodó őt bízza meg kormányalakítással.
A király személye körüli miniszter:
Báró Eötvös József miniszternek címzett hivatalos értesítés Graf Antal irodafutár folyamodványa ügyében.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Bécs, 1869. VI. 14.
Festetics György gróf (1815-1883) katonai pályára lépett, 1849-ben szerelt le alezredesi rangban. Sem a reformkor, sem a szabadságharc idején nem vett részt a politikai életben, a birtokán létrehozott mintagazdaságot fejlesztette. 1860-tól Vas vármegye főispáni helytartója, az 1861-es országgyűlésen főrendiházi tag (1862-ben ő építteti az árveréseinknek is otthont adó palotát Pesten). Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökeként 1865-ben ő köszöntötte Ferenc Józsefet egy gazdasági kiállításon. Később zalai főispán és az akadémia igazgatósági tagja is lett. Az uralkodóház iránti lojalitása és politikai előélete tette alkalmassá a bizalmi posztra. Székhelye természetesen Bécsben volt. 1871. V. 19-ig töltötte be tisztségét, az addigi belügyminiszter, Wenckheim Béla váltotta a miniszteri székben (ő a kormány lemondásáig hivatalban maradt).
Belügyminiszter:
Értesítés Major Pál, Moson vármegyei alispán részére gróf Hunyady László főispáni kinevezéséről.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Buda, 1867. IV. 20.
Wenckheim Béla báró (1811-1879) a reformkor idején Békés vármegye alispánja, majd 1839-től országgyűlési követe lett. A szabadságharc idején főispán és István nádor udvarmestere volt. Bár nem harcolt, de a megye nemzetőrségének megszervezése és egy honvédzászlóalj felállítása miatt menekülnie kellett. Az 1850-es amnesztia nyomán hazatért, 1860-ban az uralkodó főispánná nevezte ki. 1861-ben – a passzív ellenállást választva – felmentését kérte, de 1865-től ismét betöltötte tisztségét. A kormányalakításkor foglalta el a miniszteri széket, amelyből 1869. X. 21-én állt fel, ugyanis V. 19-től a király személye körüli miniszter lett (ezt a hivatalt több kormányban is viselte, egészen 1879. VII. 17-ig). Őt Rajner Pál követte (1871. II. 10-ig), majd Tóth Vilmos vezette a tárcát a kormány lemondásáig.
Pénzügyminiszter:
Leirat báró Splényi Béla minisztériumi osztálytanácsosnak egy körmöcbányai bánya ügyében.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Buda, 1867. X. 4.
Lónyay Menyhért gróf (1822-1884) már 21 évesen Bereg vármegyét képviselte az 1843-as országgyűlésen. Széchenyi és Eötvös követője volt. 1848-ban szerepet vállalt az áprilisi törvények előkészítésében. A szabadságharc idején a pénzügyminisztériumban dolgozott, a Szemere-kormány államtitkáraként. A bukás után Párizsba menekült, de az 1850-es amnesztia nyomán hazatérhetett. 1861-től országgyűlési képviselő, Andrássy munkatársaként részt vett a kiegyezés előkészítésében, ezért magától értetődött, hogy őt kéri fel a pénzügyi tárca vezetésére. Ezt a hivatalt közös pénzügyminiszterré való kinevezéséig (1870. X. 21.) viselte. Kerkapoly Károly követte őt a székben, aki ki is töltötte a kormány hivatali idejét. Az Andrássy-kormány távozása után az uralkodó Lónyayt kérte fel kormányalakításra.
Igazságügyi miniszter:
Miniszteri biztosi kinevezés Bodányi Sándor részére erdélyi telekkönyvi helyszínelési munkákhoz.
Fejléces levélpapíron, a viaszpecsét nyomával. Kelt: Pest, 1867. XI. 30.
Horvát Boldizsár (1822-1898) Szombathely jegyzője volt, az országos politikába Deák Ferenc híveként kapcsolódott be. A szabadságharc idején Vas vármegyét képviselte az országgyűlésben. A bukás után bebörtönözték, az 1850-es amnesztia nyomán szabadult. Részt vett a Földhitelintézet megszervezésében, 1865-től szombathelyi képviselő lett. Deák javaslatára nevezték ki miniszterré. Nagyszabású igazságügyi reformokba kezdett, de szabadelvű intézkedései nagy ellenállásba ütköztek. Ez vezetett 1871. VI. 5-iki lemondásához is. Utóda Bittó István lett, aki a kormány lemondásáig hivatalban is maradt.
Vallás- és közoktatásügyi miniszter:
Káloczy Lajos somlyóvásárhelyi közalapítványi főtisztnek szóló utasítás haszonbérleti és ajándékozási szerződések tárgyában.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Buda, 1868. VIII. 7.
Eötvös József báró (1813-1871) a kormány talán legtekintélyesebb tagja, aki már a Batthyány-kormányban is ugyanezt a tárcát vezette. 1870 végén a következő év költségvetésének tárgyalásakor az ellenzék támadásai annyira megviselték, hogy Karlsbadba ment kezeltetni magát, de 1871. II. 2-án meghalt. Ekkor egy hétig Szlávy József irányította a tárcát, majd Pauler Tivadar kapott felkérést, aki a kormány lemondásáig hivatalban is maradt.
Földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi miniszter:
Értesítés fizetésemelésről Sebes Pál minisztériumi fogalmazó részére.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Pest, 1871. IV. 4.
Szlávy József (1818-1900) bányamérnök, a szabadságharc idején Kossuth megbízásából részt vett a hadianyaggyártás irányításában. A bukás után bebörtönözték, de két év múlva szabadult. 1861-től aktívan politizált, 1865-től Bihar vármegye főispánja lett. A kormány megalakulásakor a belügyminisztériumban államtitkár, majd 1870. V. 23-tól Gorove Istvánt váltotta a miniszteri székben. Ezt követően a kormány lemondásáig hivatalban maradt. 1871 februárjában (Eötvös halála után) egy hétig párhuzamosan az igazságügyi tárcát is vezette. Később (1872 és 1874 között) miniszterelnök is volt.
Közmunka- és közlekedésügyi miniszter:
Koncessziós engedély a gróf Nákó Kálmán és társai által alapított „Cs. kir. szabadalmaztatott osztrák állami vaspálya társulat” részére a Szeged-Báziás fővonalról leágazó Valkány-Perjámos mellékvonal megépítésére. Ferenc József és Gorove István saját kezű aláírásával.
A vonal (43 km) építését az 1870. évi XXVII. tc. engedélyezte. A vasút Oroszlámos és Nagykikinda között ágazott ki a fővonalból. 1870. X. 26-án helyezték üzembe. Hosszú ideig csonkán végződött, csak később, az 1908 és 1910 között épített helyiérdekű vasútvonalak kapcsolták össze Araddal és Temesvárral.
9 levél (hártyapapírral védve). Kelt: Buda, 1870. XII. 11.
Gorove István (1819-1881) közgazdász az 1839-40-es országgyűlésen az ifjúság egyik vezéregyénisége volt. 1846-ban – miután Kossuth lemondott – a Védegylet igazgatójává választották. A szabadságharc idején Temes vármegye képviselője volt, részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésében. A bukás után Párizsba menekült, távollétében halálra ítélték, és – Andrássyhoz hasonlóan – jelképesen felakasztották. 1857-ben térhetett haza. 1861-től terézvárosi képviselő, Deák közvetlen környezetéhez tartozott. A kormány megalakulásakor a földművelésügyet irányította. Ezt a tárcát gróf Mikó Imre vezette 1870. IV. 21-ig, de belebukott a vasúti koncessziók körüli korrupció elleni küzdelembe. Gorove 1871. VI. 21-ig állt a minisztérium élén, ezt követően – a kormány lemondásáig – Tisza Lajos irányította az ügyeket.
Horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter:
Hivatalos levél Sághy György ügyvéd ügyében. Mint Tisza Kálmán kormányának minisztere, a címzett (feltehetően Perczel Béla igazságügyi miniszter) pártfogásába ajánlja a kérelmezőt, így méltatva annak érdemeit: „Te mint én is mint képzett s megbizható egyént személyesen ismerjük van szerencsém tekintettel arra, hogy ő magának ugy Magyarország valamint Horvátország iránt sok érdemet szerzett...”
2 beírt oldal. Kelt: Bp., 1878. III. 26.
Bedekovich Kálmán vagy Koloman Bedekovič (1818-1889) magyarbarát horvát nagybirtokos. 1848-ban a magyarellenes illír-
pártiak elől menekülnie kellett. 1861-ben – Varasd vármegye alispánjaként – a zágrábi gyűlésen erélyesen küzdött az unió mellett. Miután pártja kisebbségben maradt, kilépett a gyűlésből, és leköszönt az alispáni tisztről. A Horvát Unionista Párt tagjaként részt vett az 1868-as magyar-horvát kiegyezés előkészítésében. Ezt követően jött létre az általa vezetett minisztérium. 1868. XII. 8-án vette át megbízatását (később Tisza Kálmán kormányában is irányította a tárcát). 1871. I. 26-án az uralkodó horvát bánná nevezte ki, utóda a miniszteri székben Pejacsevich Péter gróf lett, aki a kormány lemondásáig hivatalban maradt.