A 78 darab levél 1861. 08. 17. és 1864. 01. 14 között íródott. Bánffy Dezső a Szabadelvű Párt tagjaként 1895. jan. 14-től 1899. febr. 26-ig volt az ún. "szürke kabinet" miniszterelnöke. Legfőbb politikai céljának az egységes magyar nemzetállam megteremtését tartotta, hitvallása szerint: "Nekünk az egységes magyar nemzeti államot megalkotni sovinizmus nélkül képtelenség." Ezt szolgálta a nemzetiségi mozgalmak elleni határozott fellépése, a község-és egyéb helynevek magyarosítása, a szociális jellegű megmozdulások elfojtása, az ellenzék letörése. Eljárása felháborodást és az ellenzék heves tiltakozását váltotta ki, végül parlamenti obstrukció késztette lemondásra. A leveleket az érettségizett ifjú első külföldre -- Carlsbadba -- tett kirándulása, berlini, majd lipcsei egyetemi évei, illetve eközben tett európai utazásai alkalmával írta. Életének személyes eseményein, természettudományos, államelméleti és gazdasági tanulmányain kívül sok szó esik a nemzetközi és a hazai politikai életről is. Főleg apjával váltott leveleiben rendszeresen reagál a Magyarországról kapott hírekre, a számára folyamatosan küldött Kolozsvári Közlöny cikkeire, beszámol külföldi tapasztalatairól. Sérelmezi, a németek Magyarországot is bekebelezni kívánó, fensőbbrendű, gyarmatosító magatartását: "a német lapok pedig csak azt írják, jó volna már a magyarokat is megnyerni a civilizált haladásnak... ottan vadak laknak... az elszaporodott németek miért vándorolnak messze Amerikába, itt van magyar ország, telepitsük be azt... Ez aztán a szabadelvűség nállok! A muszka alávaló rabló, ha terjeszkedni akar, de ők tehetik! ők a mívelt nép!" A német egység kérdésében: "kiabálnak, birkóznak, futnak... isznak s beszédeket tartanak a német egység érdekében s ez oly általános, hogy beszéltem osztrák németekkel, kik egy egységes Németországon kivül egyebet nem akarnak [és]... minket is beolvasztani szeretnének." Ugyanakkor későbbi politikájának előjeleként hevesen bírálja a hazai nemzetiségek, különösen a románok elszakadási törekvéseit: "alávaló hitvány nép... a hatvanadik alkotmány némilegi visszaállításakor nem kellett volna őket mindjárt szabadon lélekzeni engedni... a negyven nyolczadiki törvények szellemét látom megtagadva abban, hogy nemzetiségekről beszélünk a politica terén is..." Teleky Domokos kiegyezésre törekvő politikája kapcsán: "gyűlés után ebéd... volt mindenféle köszöntésekkel, jobb lett volna vagy két oláh főispánt megbotoztatni!", később: "Erdélyre térve, veszedelmesek nekünk az oláhok, a szászok... az oláhok veszélyessége csak ideiglenes, még is elbizni magunk nem lehet..." Érdekességként megemlíthető, hogy utazásai során nagy figyelmet fordít a külföldi mezőgazdasági újításokra. Különösen érdekli a borászat, külön franciaországi és rajnavidéki utazást szentel a szőlő- és bortermesztés eljárásainak megismerésére.