A négyoldalas, kétlapos "füzettöredék" eredetileg Barsi (Neumann) József bicskei plébánosnak (1810-1893) az olmützi várbörtönben írott 22 költeményét tartalmazta. Barsit 1848. december végén azért tartóztatták le a cs. kir. hatóságok, mert a szószékről kihirdette az Országos Honvédelmi Bizottmány kiáltványait. Perében azt is terhére rótták, hogy a forradalmi lapokba írt "izgató" cikkeket. A pesti hadbíróság húsz év várfogságra ítélte. Ebből hetet töltött le az olmützi várbörtönben, 1849. október 30. és 1856. július 12. között. Emlékirata az 1849 utáni börtönmemoár-irodalom kiemelkedő darabja. Barsi Olmützben jó barátságba került Könyves Tóth Mihállyal (1810-1895), a híres debreceni református lelkésszel. Könyves Tóth mostohalánya, Király Janka 1851. június 20-22. között Olmützben meglátogatta mostohaapját. Búcsúzóul több fogoly, köztük Barsi is megajándékozta "a lelkes ifjú honleányt" a "Pacsirta kalitkában" címet viselő verses füzettel. A füzetke elejére Tóth Ágoston honvéd ezredes (1812-1889), 1849-ben a besztercei hadosztály, majd egy ideig a IV. hadtest parancsnoka emlékezetből megfestette Bem arcképét. (Tóth a fogságban is festegetett, arcképei többségét a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.) A képen Bem a szabad mezőn áll, félbalra fordulva előre néz, bal lábával kissé előre lép, leeresztett jobb keze egy sétapálcán nyugszik, bal karja nem látszik. Vörös zsinóros, prémes, kávészínű honvéd atillát visel, lábán hosszú szárú fekete lovagló csizma, fehér szűrposztóból készített szűk nadrág, a térden alul zöldre festve, felül vörös zsinórzattal. Fején kócsagtollas fekete csákó. Király Janka később Sámi László kolozsvári tanárhoz és publicistához ment feleségül, s mindig nagy becsben tartotta a kis füzetkét. Egy alkalommal megmutatta azt Teleki Sándor ezredesnek, férje jó barátjának. Teleki azzal a felkiáltással, hogy "ez Bemnek legjobb arcképe", Sárdi István kolozsvári festővel "9 hüvelyknyi magasságra nagyítva, arcvonásai hűségére önmaga ügyelvén fel", lefesttette azt magának, halálakor pedig a kolozsvári 1848-1849-es ereklyemúzeumra hagyta. A festő a kép alapján fametszetet is készített, amelyet Nagy Sándor 1848-49-es honvéd tüzér főhadnagy, hídvégi református lelkész a "Háromszék Önvédelmi harcza 1848-49" (Kolozsvár, 1896.) c. munkája címképeként tett közzé; ő írta le a kép történetét a munka 139-140. oldalán. Érdekes módon, a kép ennek ellenére nem került be az ikonográfiai irodalomba; pl. a Bem-ábrázolásokat feldolgozó lengyel kötet sem említi. (Paulina Chrzanowska: Wizerunki Generała Bema. Tarnów, 1983.)