A kötet Márki István „A sakkjáték tankönyve” című munkája (Bp., 1897.)
Tételünket nem kifejezetten a tartalma, sokkal inkább korábbi tulajdonosai teszik igazán érdekessé. Az előzéklapon elsőként Csáth Géza autográf ex librisével találkozunk, mely szerint a könyvet testvérétől kapta születésnapjára, 1915 februárjában. Alatta egy másik tulajdonosi bejegyzés olvasható: a nyolcéves Kosztolányi Ádámé 1923-ból. Emellett a kötéstábla belső oldalán Békés Ferenc szociológus sakk témájú könyvjegye található.
Csáth kapcsolata a sakkal közismert. Visszaemlékezéseik szerint ő és Kosztolányi Dezső már gyermekkorukban sokat játszottak együtt. 1915-ös naplóbejegyzései szerint is a hétköznapjai része volt a sakk, feleségével közösen: „Ezenkívül vacsora után sohase marad el a sakkparti, amelyet O[lga] nagy ambícióval játszik végig.” Egyedül is egészen behatóan foglalkozik a játékkal:
„Különösen, ha mellé sakkozok -- helyesebben, ha valamelyik mesterpárnak a partiját elemzem és élvezem.” Vagy: „Utána a sakkot szedem elő, és egy mesterjátszmát élvezek végig valamelyik sakk-könyvből.”
Az elemzésre számos példát találunk a kötetben, Csáth ugyanis több partit jegyzetekkel látott el: hol saját megoldásait írja le, hol véleményez egy-egy játszmát. Pl.: „A könyv legszebb játszmája.”, vagy „Páratlan szép játék.”, vagy egyszerűen nagy betűkkel „UNSTERBLICHE PARTIE”.
Talán legérdekesebb bejegyzése azonban nem a sakkal kapcsolatos, hanem egyfajta hommage Erkel Ferencnek, aki kiváló sakkjátékos hírében állt. Az ő egyik játszmáját is közli a könyv, ahol Csáth megjelölte Erkel nevét, és mellé lekottázta a Himnusz kezdő sorait.
Azt, hogy tőle milyen úton jutott a Kosztolányi-családhoz a könyv, nem tudjuk, az azonban biztos, hogy a gyermek Ádám is játszott. Tulajdonosi bejegyzésén túl ugyanis a könyv hátsó előzékét és a kötéstábla belső oldalát játszmalapnak használta. Ennek -- nehezen követhető (feltehetőleg néhány lépést rosszul vagy nem jegyeztek le) -- tanúsága szerint a Harmos Ilona és Kosztolányi Ádám közötti parti remivel végződött.