Egressy Gábor színész, a kor szellemi életének aktív résztvevője, Vörösmartyt és Petőfit is barátjának mondhatta. 1848. március 15-én ő szavalta el a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt. Később nemzetőr, majd Szeged kormánybiztosa volt. Halálra ítélték, ezért Törökországba menekült. A címzett kolozsvári újságíró, lapszerkesztő volt, lakása -- feleségének, Halmágyi Rózának köszönhetően -- a város szellemi életének egyik központja volt. 1845-ben Vahot Imre mutatta be Petőfinek, aki barátja lett, és többször megfordult kolozsvári házában. A levél elején közli, hogy nem tudta teljesíteni barátja kérését, mert a kért Wesselényi-arckép lefogyott, sem Bajzánál, sem Tóth Lőrincnél nem kapható. Ezt követően Ákos fiáról ír részletesen, a címzett tanácsát kérve, hogy elküldje-e Nagyenyedre, vagy hagyja Kolozsváron. Itt következik a levél legérdekesebb része, ahol részletesen szól Kossuthhal folytatott vitájáról. Visszautal arra a támadásra, amelyet az év elején Kossuth és egy bizonyos "y" álnév mögé rejtőző ismeretlen indított ellene az Athenaeum hasábjain (lásd 125. árverésünk 59. tételét). Érdekes véleményt fogalmaz meg a nagy politikusról: "Tudtam én, hogy Kossuthnak opponálni kényes dolog, kivált a' legelső opponensnek, nem azért mivel ő talentum, bár részemről valami különös lángésznek nem tartom, ő inkább nemes szenvedély, mint talentum, -- hanem mivel a' tömeg még hibáiban is bálványozza e' kegyenczét." Úgy érzi, az ő népszerűsége is elég ahhoz, hogy ki merjen állni "ez óriás ellen a' síkra". Elküldte Kossuthnak is cikkét közlésre, de ő jegyzetekkel akarja kiadni azt. Erről így ír: "Ez barátom a' leg elfogultabb szakférfi a' világon; előtte a' politica minden; egyébb dolgok pedig hitványság, miket lenéz, megvet. Örökös egyhangú leczkéző modora már szenvedhetetlen kezd lenni..." Gúnyosan említi meg, hogy nála komolyabb ellenfelei is lesznek: "...ollyan aprócskák például, mint Széchenyi István. Mód és eszközök nagy kérdés, olly férfinál ki a' közönség fölött hatalommal bír, és Széchenyi e' kérdésben fog felszólalni". Következő témája a színház, erről is részletesen mesél. A hatalmi harcokról, a nem megfelelő személyek kinevezéséről. Ezek között említi a tehetetlen Szilágyi Pál rendezőt, Asztalos Károlyról pedig egyszerűen ezt mondja: "A' mefistofeles pedig, ki ezen idegenkedést, bizalmatlanságot táplálja a' színészek és igazgatás közt: Asztalos Károly a' titoknok. Ez egy gazember, és ostoba, és szemtelen". Családi dolgokkal folytatja, elárulva barátjának, hogy a válás szélén álltak feleségével. A levél végén azt kéri barátjától, hogy az őt ért családi tragédia nyomán fontolja meg, hogy hozzá költözik Pestre Kolozsvárról. Ígéri, hogy gondoskodni fog róla, és mindkettőjüknek csak előnyére válik a változás. 4 beírt oldal. A hajtogatások mentén szakadozott. Kelt: Pest, 1841. V. 25.