Amint a levélből kiderül, Rákóczi korábban elküldte orvosát, hogy a hercegnő lányán segítsen. Mivel úgy értesült, a gyógyítás sikerrel járt, kéri a címzettet, hogy saját egészsége helyreállítása érdekében küldje vissza hozzá az orvost. Az utóirat a hölgy férjének, Adam Mikołaj Sieniawski nagyhetmannak szól. A nehezen értelmezhető szöveg szerint a fejedelem csatolta bizonyos írásait a levélhez, illetve kiderül belőle, hogy „Dantzik”-ban tartózkodik.
Bár a levél sem a címzett nevét, sem a keltezést nem tartalmazza, francia nyelve és tartalma alapján szinte bizonyos, hogy a fent említett hercegnőnek szól. Az utószóban — kissé bizonytalanul — olvasható helynév valószínűsíti a levél írásának helyét és idejét. Miután Rákóczi 1711. II. 21-én elhagyta az országot, — levelei tanúsága szerint — november végén érkezett Danzigba, ahol 1712. XI. 9-ig inkognitóban, „Sáros grófjaként” tartózkodott.
A fejedelem a Bécsújhelyből való szökése után, lengyelországi bujdosása idején került szerelmi viszonyba a hercegnővel. A kortársak által Lengyelország koronázatlan királynőjének is nevezett, igen agilis — a közéletben is nagy befolyással bíró — hercegnő politikai háttérsegítséget is nyújtott a szabadságharc alatt a fejedelemnek. Száműzetése idején pedig vendégszeretetét is élvezte Rákóczi.
2 beírt oldal. Keltezés nélkül.
A mű címe
II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) erdélyi fejedelem saját kezű, francia nyelvű levele feltételezhetően Elżbieta Helena Sieniawska számára, "Madame" megszólítással.
Ferenc Rákóczi II, Prince of Transylvania. Autograph letter in French.