Miután a költő megszakította tanulmányait a szegedi egyetemen, 1925 októberében Bécsbe ment, ahol majdnem egy évet töltött. Novemberben beiratkozott az egyetemre, a felvett óráknak azonban csak egy részét látogatta. "Ellentétben Szegeddel és Párizzsal, a bécsi egyetemről nem is szól leveleiben. Itt nem az egyetem, nem az egyetemi előadások érdekelték, hanem egészen más." (Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927)
Különböző csoportok eszméiben mélyedt el, valamint megismerkedett több magyar emigránssal: Németh Andorral, Kassák Lajossal, Déry Tiborral, Lukács Györggyel, Balázs Bélával, Lesznai Annával és Hatvany Lajossal. Mindemellett pedig — ahogy leveleiben is többször kitér rá — verseket írt. Fényes Samu — akivel szintén itt barátkozott össze — "Diogenes" című lapjában többet is közölt.
Számos költeménye született az osztrák fővárosban, ezek közül külön csoportot képez tíz alkotás, melyek kéziratait Gáspár Endrének és családjának ajándékozta a költő. Ezen kéziratok 1980 körül egy kivételével elvesztek, de később nagy részük előkerült, és a Petőfi Irodalmi Múzeumban található. Tételünk egy, az eddig lappangó kéziratok közül.
A vers 1926 márciusában vagy áprilisában keletkezett. Szabolcsi Miklós a már említett könyvében így ír a műről: "Egyéniségével, életével példát adni, nehéz emlékeit — magányt, elhagyatottságot, szegénységet is — összefogva >>emelkedni<<: ez akkori verseinek egyik motívuma. A kassákos konstruktivizmus formanyelvén fogalmazott, de amannál szimbólum-teltebben megépített kísérlet..."
Tverdota György József Attila-kutató az alábbiakat közölte a versről: "Érdekes, hogy Stoll Bélának nemigen van mondanivalója a versről. Szabolcsi rendben van, bár hogy mitől lenne a vers konstruktivista? Kassák számozott versei szolgálnak minta gyanánt, de hát ezeket is milyen alapon tekintjük konstruktivistának? A körben térdeplő elefántok irányzott ormányai — mintha valami cirkuszi produkció lenne. De ebben a jelentéktelen versben van egy nagyon érdekes sor: >>Ki az esőt barlang sötét odvából vigyázza<< — később, sokkal később A Dunánál c. ódában felbukkan: >>Mint ki barlangból nézi a hosszú esőt<<." Tudomásunk szerint a vers nem jelent meg József Attila életében. Először 1952-ben, az Akadémiai Kiadó bocsátotta közre József Attila Összes Művei első kötetében. Ekkor a kézirat még Gáspár Endre tulajdonában volt. A Stoll Béla által szerkesztett kritikai kiadás (2005, Balassi Kiadó) szövegforrásként már csak egy kéziratról készült fényképet tüntet fel, amely a PIM-ben található. (Tverdota György szíves közreműködésével.)
Darabunk nem csak kalandos előélete miatt izgalmas, hanem önmaga jogán is: ez a vers egyetlen ismert kézirata, emelett József Attila-kézirat az elmúlt húsz évben csak háromszor került kalapács alá (77., 86. és 96. árverésünkön).
1 beírt oldal. Keltezés nélkül.