A Szemere család bibliája

A nagy múltú történelmi család bibliája, a híres Váradi Biblia egy teljes példánya. Általánosan elterjedt szokás volt, hogy a családok nemzedékről nemzedékre hagyományozták a biblia egy példányát, amelybe beleírták a fontosabb családi adatokat. Ez a szokás minden bizonnyal nemesi famíliáink között is élt, itt azonban a használat mellett fontos reprezentációs funkciót is betölthetett. A család vagyoni helyzetének és társadalmi rangjának a díszes kivitelben, a különleges kötésben is meg kellett mutatkoznia. Az ilyen történelmi és művészettörténeti szempontból is jelentős darabok egy része feltehetően megsemmisült, a néhány megmaradt kötetet pedig közgyűjteményeinkben őrzik. Egy-egy példány felbukkanása a kereskedelmi forgalomban igazi szenzációnak számít. A Szemere család egyik legősibb, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó famíliánk, tagjai Huba vezértől származtatják magukat. Egy 1247-es királyi oklevél "de Scemera" néven említi Leusták fia Mihályt, a család ősét, aki a tatárokkal vívott csatában kitüntette magát. Sebesülése és vitézsége emlékére vehette fel címerébe a nyíllal átlőtt emberi lábat a zárt korona mellé. A családi hagyomány a XVII. században élt két Szemere László egyikében keresi a szentírás első tulajdonosait. Az apa, I. László belekeveredett a Wesselényi-összeesküvésbe, de tisztázta magát, a fiú pedig kuruc főtisztként harcolt a Rákóczi-szabadságharcban. A család jelentősebb tagjai között említésre méltó István (1764-1829) alispán, követ, királyi tanácsos, aki Kazinczy barátja, levelezőtársa volt és Pál (1785-1864) költő, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, Kölcsey barátja és levelezőpartnere, aki egyik alapítója a volt a Tudományos Gyűjteménynek. A legismertebb Szemere az 1849-es miniszterelnök, Bertalan volt, aki a családi hagyomány szerint a bibliát elásta Orsovánál a Szent Koronával, ez a legenda azonban minden történelmi alapot nélkülöz. A biblia utolsó ismert tulajdonosa Miklós (1856-1919) kamarás, országgyűlési képviselő, diplomata, több Krúdy-regény hőse. A kötet további sorsa napjainkig ismeretlen. Kiemelkedően különleges a biblia ezüst domborművekkel és drágakövekkel díszített kötése, amelynek legrégibb részei a nyomtatással egykorúak. A kötés alapját meggyszínű bőrkötés képezi, amelyet mindkét oldalon vastag ezüstlemezek borítanak. A kötés előlapjának közepén, meggyszín bársony alapon, kerekded mezőben a féldomborművű úrvacsora kehely látható. Egyes vélemények szerint egy Esztergomban őrzött reneszánsz kehely másolata. Csészéjét Krisztus mellképe díszíti, talapzatán az apostolok mellképe látható. Kerületén öt kő található, középütt egy vörös karneol, erre szimmetrikusan egy-egy fehér achát és egy-egy zöld kő. Az előlap négy sarkában egy-egy kerek medalion van kiképezve, amelyek az apostolok jelvényeit ábrázolják. A felső kettő között álló karneol gombba a "CAPUT GLORIAE VIRTUS" szavak, az alsó kettő között lévőbe pedig a Szemere-család címere és a "DE GENERE HUBA" aláírás van vésve. A középmezőtől jobbra-balra eső területen két-két tojásdad achátkő díszeleg. Az üresen maradt mezőket és az egész ezüst lap keretezését magyarosan sujtásozott zsinórdísz tölti ki. A kötés hátsó lapja fényesre csiszolt ezüst lap, amelynek középső aranyozott mezőjében a következő felirat olvasható: "BATORSAGOS AZ ISTENNEL LENNI VEZOEDELMES ELLENE". A sarkokban ezüst nódusok és az előlap díszítéséhez hasonló sodrott sujtással írott magyaros motívumú ékítések és keretezés láthatók. Művészeti szempontból legértékesebb a biblia gerince. A meggyszínű bőrháton öt ezüst lap van elhelyezve, amelyek közül három igen szép domborművekkel díszített. Az elsőn Jézus megkeresztelkedése, a harmadikon az utolsó vacsora, az ötödiken a mennybemenetel látható, a másik kettőt sújtásos és nódusos ékítések fedik. A kötést kiegészíti két ezüst csat. Az egyiken a paradicsomból való kiűzetést, a másikon a bűnbeesést jelenítette meg a művész. A hátsó lap jobb sarkában lévő ezüst gomb alatt a fémjelzés egy saroktorony és a készítő nevének kezdőbetűi. T. B. [I. B.?] látható. Ugyanez a jel ismétlődik a gerinc egyik domborművén is. A szakértők ezen fémjelzés alapján a vert ezüst művet strassburgi ötvös munkájának vélik. Azonban az egész kötés összeállításánál nem zárható ki a hazai, készítés sem, elsősorban az egész kötés határozottan magyaros kivitelezése, a nemzeti motívumok használata miatt. Dedek Crescens a család történetét és Szemere Miklós gyűjteményét feldolgozó munkában megjelent tanulmányában a művész monogramja és az alapján, hogy a biblia első tulajdonosának tartott két Szemere László is többnyire Kassán tartózkodott, amellett foglal állást, hogy a kötés Kassán készült. (Zarándy A. Gáspár: Huba vére, Szemere). Hozzá: Zarándy A. Gáspár: Huba vére, Szemere Bp., 1910. Hornyánszky 142p. 120+(7)t. The Bible of the Szemere family in a unique decorative red leather binding with metallic ornaments.