Az első teljes magyar bibliafordítás harmadik — talán legritkább — kiadása.
A kiadvány:
Szenci Molnár Albert rendezte sajtó alá, aki javított szövegű, valamint — a korabeli német protestáns bibliakiadások mintájára — kisalakú, kézbe vehető és egyúttal kézikönyvvé bővített Szentírást kívánt a magyar hívők kezébe adni. A szintén általa szerkesztett Hanaui Biblia már javított szövegét vette alapul, amelyet a Vizsolyi egy példánya és egyéb források összevetésével tovább csiszolt. Munkája során következetesen alkalmazta a magyar nyelvtani dolgozatában kifejtett helyesírási elveket. Ezek eredményeként e kiadás nyelvhasználata és helyesírása egységesebb, letisztultabb az előzőhöz képest, méginkább az egységesülő magyar irodalmi nyelv felé mutat. A szentírási szöveghez saját, kottával is ellátott zsoltárfordításait illesztette. Mindehhez pedig függelékként gyülekezeti énekeskönyvet, a maga által fordított imádságokkal kiegészített Heidelbergi Kátét, illetve az ún. pfalzi agendát csatolta.
A nagyméretű (folio) Vizsolyi és a negyedrét Hanaui Biblia után e kicsiny, nyolcadrét formátumú, megnövelt tartalmú kötet szerkesztése több változtatást is kívánt. Szenci Molnár elhagyta a széljegyzeteket, lerövidítette vagy teljesen mellőzte a tartalmi összefoglalásokat, és tipográfiailag is tömörítette a szöveget.
Jelentősége:
Munkája egyaránt szolgálhatott kézikönyvként a templomi szertartások, a prédikálás és a hitoktatás számára, illetve egyéni olvasmányként és tankönyvként. Fordításaiban a magyar hívek számára ismerős fordulatokkal élt. Függelékébe magyarországi énekeskönyvekből átvett énekeket és két debreceni imádság szövegét iktatta. Ezek által vált igazán magyarrá ez az európai mértékkel is korszerűnek mondható kiadás. A gondosan összeállított függelékrész szolgált mintául a következő időszak egységesülő hazai protestáns énekeskönyv-kiadása számára.
A nyomtatás:
A Németországban tanuló és tevékenykedő Szenci nem sokkal korábban fejezte be a bibliakiadás nagyszabású feladatát. A Hanaui Biblia 1500 példánya azonban néhány év alatt elfogyott (a szentírás magyarországi kinyomtatására pedig semmilyen esély nem mutatkozott). A költségeket — ahhoz hasonlóan — egy német könyvkereskedő és kiadó, Levinus Hulsius özvegye állta. Szenci minden bizonnyal meg kívánta őt kímélni az esetleges kalózkiadások okozta veszteségtől, ezért is láthatott hozzá ilyen hamar az újabb munkához. További támogatói és segítői a Frankfurtban és Hanauban élő német és németalföldi hugenotta menekültek voltak. A nyomdai munkálatok 1611 novemberében kezdődtek meg, és 1612. április 3-án lett kész a teljes kötet.
Példányszáma feltehetően az előző kiadáshoz hasonló lehetett, ennek ellenére árverésén tudomásunk szerint csak két — az itt szereplőnél jóval hiányosabb — darabja bukkant fel. Ennek oka talán kisebb méretéből adódó fokozottabb használata lehet.