Uitz litográfiája a magyar plakátművészet, sőt talán túlzás nélkül állítható, hogy a magyar művészettörténet egyik emblematikus alkotásának számít. Külön érdekessége, hogy egyszerre tekinthető a magyar avantgarde két óriása, Uitz Béla (kép) és Bortnyik Sándor (szöveg) művének. Páratlan ritkaságára jellemző, hogy -- tudomásunk szerint -- árverésen még soha nem bukkant fel. Kalapács alá kerülése nem csak aukcióink, de talán az egész könyvszakma történetében kivételes esemény. A művészek: Uitz Béla (1887-1972) Temesvár környéki parasztcsaládból származott. Tehetségére igen korán felfigyeltek tanárai, Ferenczy Károly és Olgyai Viktor. Másik mentora -- és egyben sógora -- Kassák Lajos nagy hatással volt művészetére, és elősegítette művészi kibontakozását. Első munkáinak 1914-ben a Nemzeti Szalonban volt a kiállítása. 1916-ban a híres műgyűjtőre, Nemes Marcellre olyan nagy hatással volt első önálló grafikai kiállítása, hogy a teljes anyagot megvásárolta, és a San Francisco-i világkiállításon bemutatta, ahol aranyérmet nyert vele. 1917-ben csatlakozik Kassák, és az általa szerkesztett MA és TETT folyóiratok köré szerveződött avantgarde csoportosuláshoz, az ún. magyar aktivizmushoz. Az aktivisták legjelentősebb alakjai azonnal bekapcsolódtak a Tanácsköztársaság képzőművészeti életébe. Uitz a Művészeti Direktórium tagja és a Proletár Művészek Műhelyének vezetője lett. Több más neves festő mellett részt vett a Közoktatásügyi Népbiztosság Propaganda Csoportjának munkájában -- plakátok, cikkek, egyéb propaganda-anyagok készítésével -- ami az általa képviselt expresszív stílusnak maximálisan teret adott. A Tanácsköztársaság bukása után az abban vezető szerepet játszó értelmiség és a magyar avantgarde művészek legnevesebb alakjaival együtt emigrációba kényszerült. A toborzó plakát közvetlenül az antant haderők belgrádi összevonásának idején, a Vörös Újság mozgósító felhívása után készült, a proletárdiktatúra védelmében. Bortnyik Sándor (1893-1976) Marosvásárhelyen született, majd Budapesten plakátrajzolást és csomagolástervezést tanult Rippl-Rónainál és Kernstok Károlynál. 1917-től a Kassák nevével fémjelzett MA folyóirathoz került, ahol kibontakoztathatta plakáttervezői tehetségét. Kitűnő tipográfus és címlaptervező volt. Betűterveinél képes volt arra, hogy grafikái tárgyát önmaguktól elvonatkoztatva egy teljesen autonóm grafikai síkban egyesítse. 1919-ben ugyan nem kapott plakátmegbízást, viszont Uitz plakátjának a szövegrésze az ő munkája. Uitzhoz hasonlóan 1920-ban emigrált, és Bécsben telepedett le. A mű: A plakát egyfajta összegzése az előző évtizedek leghaladóbb törekvéseinek. Uitz rendkívül expresszív formanyelvű, monumentális megjelenésű férfialakjai az együttesen cselekvő akaratot, és munkáshatalom erejét, lendületét jelenítik meg. A művész monográfusa, Bajkay Éva így ír róla "A rohamra induló tengerészgyalogosok tömött menetében az elülső 4 figurát végtelen tömeggé növelik a háttérben felvillanó fejek, szuronyok. Konstruktív-expresszionisztikus képépítés határozza meg a motívumok ritmikus egymásutánját." A mű expresszív hatását keletkezésének körülményei is magyarázzák, hisz Uitz vázlat és bármilyen előkép nélkül, pár óra alatt festette, bár Bortnyik Sándor 1918-as "Zászlóvivők" című munkája tulajdonképpen az Uitz-plakát előfutárának tekinthető. Önmaga így emlékezik erről: "Gyorsan kellett megcsinálnom. Nekem volt egy gondolatom: >>Vörös katonák előre! Megvédeni a proletárdiktatúrát!<< Ezt formáltam meg a kompozícióban tussal és ecsettel. Az egész munka 3-4 óránál nem volt több." A plakátterv elkészülte után a Seidner műhelyben készült el a litografált végleges plakát, a Bortnyik által tervezett felirattal együtt. A plakátképbe nem belehelyezett, hanem alsó szegélyként megjelenő felirat, a "Vörös katonák előre!" Bortnyik Sándor arányérzékét dicséri. Színének vöröse fel-feltűnik a figurákon, de annyira visszafogottan, hogy kihangsúlyozza a fekete-fehér monokrómiát. A plakát tartalmi-formai egységében a leginkább teljesedik ki a forradalmi magyar avantgarde. A korszak: A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja az idő rövidsége ellenére is nagyszerű műveket létrehozó, teljes értékű művészeti korszaknak tekinthető. 1919 és az utána következő néhány év a magyar avantgarde legizgalmasabb időszaka. XX. századi történelmünk megrázkódtatásai és az állandóan változó ideológiai irányvonalak változásának hatása megtizedelte az ebben az időszakban készült műveket. A plakát, mint műfaj ebből a szempontból is különösen sérülékeny, és ki van téve a történelem viharainak, hiszen eleve nem maradandó alkotásnak készült, mint egy táblakép, aktualitását vesztve ritkán őrizték meg. A Tanácsköztársaság bukását követő évtizedekben ilyen témájú műveket birtokolni nem kis veszéllyel járt. Ezen előzmények után nem csoda, ha a kor propaganda-anyagának nagy része megsemmisült. Tudomásunk szerint közgyűjteményben összesen két darabját őrzik.