Temesvári Pelbárt nem csupán a középkori Magyarország legjelentősebb író-prédikátora volt, hanem a korabeli prédikációs irodalom Európa szerte ismert klasszikusává nőtt. Mind a mai napig talán a külföldön legtöbbet kiadott hazai szerző. Az obszerváns ferences Máriát dicsérő beszédei, a „Stellarium” sikere után látott hozzá az egyházi év ünnepeire szánt prédikációs gyűjteményének megírásához. Munkája változatosságára utalva a „Pomerium”, vagyis Gyümölcsöskert címet adta neki. Anyagát – a római misekönyv szerkezetét némileg módosítva – három részre osztotta. A „Sermones de sanctis” a szentekről szóló, a „De tempore” a vasár- és ünnepnapokra írt, a „Quadragesimales” a nagyböjti időszakra szánt beszédeket tartalmazza. Vázlatai egyszerűek, könnyen használhatók voltak kevésbé képzett paptársai számára. Mivel latinul írt, műveit egész Európában akadálytalanul olvashatták. Irodalmi igénnyel megalkotott szövegeihez – a könnyebb érthetőség és a hallgatóság figyelmének fenntartása érdekében – a népszerű legenda- és példagyűjtemények, illetve az egyházatyák írásai mellett felhasználta a görög és latin klasszikusok, az ókori héber és arab írók műveit, beleszőve a magyar szentek történeteit, valamint a magyar népmese- és mondavilág elemeit.
Pelbárt műveit Johannes Rynman augsburgi könyvkereskedő és kiadó fedezte fel és tette népszerűvé szélesebb körben. A sikeresen kiadható kéziratok után kutató üzletember feltehetően személyesen vette fel a kapcsolatot Budán előbb Laskai Osvát rendfőnökkel, majd bizonyára az ő ajánlása révén Pelbárttal, akinek műveit Heinrich Gran hagenaui műhelyében nyomtattatta ki. A Pomerium három részét sorozatszerűen, egymás után kis időközökkel hozta napvilágra 1498-1521 között. Kelendőségüket látva más kiadók is megjelentették.