"Betreffend den Kauf des Hauses Nr=99. in der könig frey und haupt Stadt Ofen Festung Landhausgasse"
Fontos topográfiai és néprajzi kordokumentum: az Országház utca 14, anno 99-es számú házának számadáskönyve. A kiadásokkal kapcsolatos részletes bejegyzések, melyek a házon végrehajtott munkálatoknak megfelelően tagoltak, 1846. február 27-vel indulnak. A füzet végén találjuk magát az adásvételi szerződést Ferenczy István (1792-1856) és Tenczer (Lejthényi) Károly és felesége között.
Ferenczy a 19. század első felének legfontosabb magyar szobrászművésze volt, ennek ellenére többször küzdött anyagi nehézségekkel. 1834. október 9-én vásárolta meg a házat egy közönséges licitáción Budán, (...) 12.000 váltó forintokon”, ahogy arról öccsének írt levelében számot ad. A házat Ferenczy jelentősen átalakította, műtermet rendezett be, és a ház hátsó részéhez emeletet építtetett. Egészen 1847-ig lakott és alkotott itt, azonban sorozatosan elesett korábbi nagy megrendelések ígéretétől, és végül csődbe ment. Ekkor volt kénytelen eladni kedves házát, 17 600 váltóforintért, és visszaköltözni Rimaszombatra.
A szerződés kimondta, hogy a ház “Sz. György napjától, április 24-től” Tenczeréké, kiköti azonban, hogy “a házzal el nem adatik: a művészetemhez tartozók és tűzhelyeknek nemesb részei, és kemenczék, ugy mint: vasas ajtók, rostélyok és porczellán téglák, nem különben két vászonajtó, miket T. Ferenczy István úr mint tulajdonát elvihet.” Ezen kívül kikötötték, hogy Ferenczy köteles elhagyni a házat augusztus végéig.
Egy utolsó momentumként Teleki Blanka grófnő, Ferenczy tehetős tanítványa felkérte Gola Adolf fényképészt, hogy örökítse meg a művész munkáit, mielőtt az kénytelen elhagyni a házat. Így készült el a SZM - KEMKI ADK gyűjteményében őrzött daguerrotípia-sorozat, melyek közül az egyiken magát a művészt láthatjuk házának szobrokkal teli udvarán - a budapesti épületeket ábrázoló dagerrotípia egyik legkorábbi darabja. Ferenczy emlékét ma emléktábla őrzi az épület homlokzatán, az épületben pedig a budai vár Mátyás-templomának plébániája található.
Korabeli vászonkötésben, selyem jelzőszalagokkal, kézzel írt címvignettával.
Az utolsó 4 (feltehetően üres) levél kivágva.
Important topographical and ethnographic document of its own time, an account book of Országház Street No. 99 (now No. 14).
In the original cloth binding, with silk ribbons and a handwritten title vignette. The last 4 (presumably blank) leaves have been cut out.