Nagyidai czigányok. Hősköltemény négy énekben.

Első kiadás.

Possessor: A kötéstábla versoján az Ernst Múzeum „Pro Cultura Hungarica” ex-librise, mely, a rajta lévő címmel és számmal jelzi, hogy az egykor Ernst Lajos gyűjteményébe tartozó mű hol szerepelt a múzeum állandó kiállításán. Az előzéklapon Ernst Lajos gyűjteményi pecsétje, a címlapon, a szövegközben és a hátulsó előzéklapon az Arany János Múzeum, Nagykőrös, valamint P. Therewk Árpád Könyvtárának pecsétjei. Az előzéklap rectoján P.T.Á. monogram dátummal: Pest, 1862, valamint „L. A Pesti naplót 1867. jun. 2. a tárcában”. Itt olvasható az Arany János művét övező vita egyik kulcsgondolata is, Therewk tollából: „Annál kevésbé jöhetett volna az olvasó magától az eszmére, mintha mindjárt az epos elején magyarok is szerepelnek; s így ki gondolhatta volna, hogy a cigányok is itt magyarok?” 

A szövegközben fekete és piros ceruzás, valamint P. Therewk Árpád (1839–1903) irodalomtörténész, kritikus tollából származó fekete tintás aláhúzások és megjegyzések találhatóak. A negyedik oldalon pedig, szintén a mű megítélésére vonatkozó rájegyzése látható: „Ha valaki p. német nyelvre fordítaná, - akkor – de bocsánat, most jut eszembe, hogy a fordítás jogát a kiadó magának tartotta fel, s vajmi helyesen. Folytatom! mert valóban, ha azt valaki idegen nyelvre fordítaná, akkor győződnénk meg csak igazán arról, hogy e mű sem költőjének, sem a magyar névnek nem válik dicséretére.” 

P. Therewk Árpád különálló feljegyzései és a szöveghez társított megjegyzései a Nagyidai czigányok kirobbantotta vita kellős közepébe viszik az olvasót. Ugyanis Arany négy énekből álló hőskölteményét megjelenésekor meglepett és értetlen, a szöveget életműből és kánonból egyaránt kirekeszteni igyekvő kritikák fogadták. A korabeli recepció nem tudott mihez kezdeni a szöveggel, sőt a gyakori „póriasnak”, „triviálisnak”, „aljasnak” titulált elemek méltatlankodásra késztették a kritikát.

A költő válaszul versben, levélben, verses regényben tíz éven át, a Bolond Istók megjelenéséig építgeti s teszi közzé folyamatosan a maga értelmezését, melyben a hangsúlyt saját, a szabadságharc utáni lelkiállapotára teszi. 1867-es Összes műveibe Arany Emlékhangok a Nagyidai czigányokra címmel a Bolond Istók II. énekének első 8 szakaszát illeszti be mintegy magyarázatképpen, amely a szöveget a szabadságharc allegóriájaként értelmezi. Illetve Arany már egyszer közli ezt megelőzően is az ominózus passzusokat a Koszorú 1863. június 28-i számának 616. lapján Mutatvány a Bolond Istók második énekéből címmel.

A kritika egy részét azonban Arany érvelése nem győzi meg, és a folytatódó disputa a felek többségét két táborra osztja. Az egyik tábor az aranyi allegorikus olvasat mellett teszi le a voksát – ide tartozik Kosztolányi Dezső vagy Voinovich Géza –, mely szerint a szöveg a forradalom és szabadságharc ironikus és gúnyos értékelését jelenti. A mű ekképp parabolaként is olvasható: a főszereplő, Csóri vajda, a „nagy álmodó” Kossuth alakmásának tekinthető, s ebben az értelmezésben a mű mondanivalója nem más, mint hogy a szabadságharc kirobbantása felelőtlen hebehurgyaság volt. 

A másik tábor a sensus literalis, azaz a mű transzparencia és referencia nélküli olvasatát tartja követendőnek. A szószóló Thewrewk Árpád, aki, ahogy az már a kötetet kísérő megjegyzéseiben is szerepel, 1872-es Pandora című művében kifejti, hogy nem tartja lehetségesnek a szöveg allegorikus értelmezését: „mert hogyan találhassa meg az olvasó valamely műben az eszmét, ha a költő maga sem merte azt ‘még félig sem kimondani’: s készakarva rejtélyes rongyokba burkolta az alakokat, hogy a dicső nemzet [...] rá ne ismerhessen saját szalmatüz-bamította cigány-énjére.” 

Természetesen létezik harmadik út is, mely a két interpretációs stratégiát megpróbálja közös nevezőre hozni: a szerzői szándék tiszteletben tartása mellett megengedi a szöveg egyéb irányú, a műfaji hagyományból eredeztethető magyarázatát: Arany műve fájdalmas vádemelés önmagunk ellen, saját hibáink miatt.

Thewrewk Árpád nem csupán az aranyi szöveg tartalmi jelentéséhez fűzött kommentárokat, hanem a szöveg nyelvi-szerkezeti, szövegstilisztikai elemzés szintjén is tett észrevételeket. Az ítéletek mellett – úgymint csunya”, „Förtelmes”, „Ennél undokabbat és aljasabbat nemcsak a magyar költészetben, hanem talán a világirodalomban sem találhatna az ember” –, gyakorta méltatja is a művet: t „Elmés”, „huncut”, „jó!”.

Későbbi félvászon kötés. A gerinc kötése levált, a borító a sarkaknál és a széleken megkopott. Az elülső előzéklap jobb felső sarka letépve. Néhány lap foxingos.

Szüry: 169.

(Milbacher Róbert: Rólad a mese mezitlábos czigány múzsleány?! Irodalomtörténeti Közlemények, 1997. 101. évf. 3-4. füzet

Szilasi László: Környékezi már néminemű kétség. Irodalomtörténeti Közlemények, 1996. 100. évf. 4. füzet)