-- életének Maga által való rövid le-irása

A magyar könyv- és művelődéstörténet egyik rejtélyes, csupán néhány példányban fennmaradt kiadványa. A szerző korának kiemelkedő, érdekes erdélyi személyisége volt. Hányatott sorsa (kényszerházasság, gyermekei elvesztése, állandó betegeskedés) ellenére aktív közéleti tevékenységet folytatott. Olthévízi kastélyában igazi szellemi központot alakított ki. Iskolákat támogatott, különös tekintettel a leánynevelő intézetekre, könyveket adott ki. Udvari lelkésze, Bod Péter segítségével jelentős (mintegy 500, túlnyomórészt magyar nyelvű műből álló) könyvtárat gyűjtött össze, amelyet a nagyenyedi kollégiumra hagyott. Önéletírását 1744-ben kezdte papírra vetni, és élete végéig folyamatosan írta. Megszerkesztésében és kiadásában is jelentős szerepet játszott Bod Péter. Mindmáig megoldatlan a mű befejezetlen voltának kérdése. Minden fennmaradt példány ugyanazzal a csonka mondattal ér véget ("Ne essék néked nehezen, oh én lelkem, hogy"). A szövegben található utolsó dátum 1751. VI. 20., Bethlen Kata pedig csak 8 évvel később halt meg. A mű végén álló "hogy" őrszóként szerepel, tehát a nyomdász előtt teljesebb kézirat feküdhetett, és eredetileg a további szöveget is ki akarta nyomtatni. 1970 táján előkerült egy, a kinyomtatottnál teljesebb szöveget tartalmazó kézirat, amely, bár szintén befejezetlen, talán közelebb visz a megoldáshoz. Az új részlet végén ugyanis éppen súlyos betegségéről ír Bethlen Kata, megjegyezve, hogy örökségváró rokonai közül többen már a temetésére készülődnek. Valószínű tehát, hogy a befejezés soha nem készült el. Sükösd Mihály az 1963-as kiadás utószavában említi, hogy a Szatsvai Sándor által szerkesztett Magyar Musa 1778-as évfolyamában ez olvasható a műről: "királyi parancsolatból a tilalmas könyvek közé számláltatott". Ennek alapján az irodalomtörténész az alábbi elméletet állította fel: "A Szebenben székelő főkormányszék (amelyhez abban az időben minden kiadandó mű kéziratát be kellett nyújtani) megadta a nyomtatási engedélyt, mire a könyvet nyomni kezdték. Időközben azonban valaki (esetleg Bethlen Kata rokonságának egyik, az önéletírás bizonyos kitételeit magára nézve sértőnek érző tagja) a bécsi kormányhatóságoknál kieszközölte a mű betiltását. A királyi tiltó parancs leérkezése után a nyomtatás abbamaradt, s talán csak a szűkebb rokonság részére kötöttek be néhány példányt a már kinyomtatott ívekből." A hely, év és nyomda meghatározása egy, az OSzK-ban található nyomdai kolligátum alapján történt.
Poss.: A beírások tanúsága szerint 1819-ben Hentzfalvi Szász Péteré, a marosvásárhelyi református kollégium perceptoráé (pénztárosáé) volt, aki 1836-ban Szilágyi Ferenc kolozsvári professzornak adta. Nagy Iván genealógus bejegyzése szerint 1888-ban vette Dobrowsky Ágost budapesti könyvkereskedőtől 8 forintért.
Korabeli félbőr-kötésben.