Stephanus Elenchus vocabulorum Europaeorum cumprimis Slavicorum Magyarici usus, …

Magyar szavak értelmező szótára, többnyelvű összehasonlítással.

Typis Typographiae Regiae Univ. Hung. XVI + 271 + [1]p.

Révai Miklós, a magyar történeti nyelvészet megalapítója hatására sorra jelennek meg a nyelvtörténeti munkák, köztük Leschka Elenchus-a, mely az első olyan mű, amelyben a szerző minden figyelmét a magyar nyelv szláv elemeinek szenteli. Meg kell azonban jegyezni, hogy mai tudásunk alapján a nagyszámú etimológia között a helyes és teljesen képtelen egyeztetések nagy számban keverednek. Ekkortájt még javában zajlanak a nyelvújítási viták, a magyar nyelv iránti fokozott érdeklődés állandó jelleggel napirenden tartja a purizmus kérdését, és mint azt az 1872-ben induló Magyar Nyelvőrcímű folyóiratból is látható, s más kérdésekkel együtt állandó vita tárgyává válik a magyar nyelv szláv elemeinek kérdése is. 

Leschka István (1757–1818) lelkész először Pozsonyban kántor és orgonista, és a szlovák nyelvű könyvek korrektora a szlovák-magyar egyházban. 1783-ban kiadta a Prespurski Noviny című szlovák újságot Pozsonyban, valamint a híres Justitorisz pozsonyi evangélikus lelkész mellett tanulhatott. 1784-ben Bukovinában fogadott el lelkészi állást, majd innen Csernilovba helyezték át. Egy év múlva elment a csehországi Krizslicbe, majd Prágába hívták meg lelkésznek, ahol 1798-ig a cseh evangélikus egyház szuperintendense volt. 1798-ban visszahívták Magyarországra. Azután Dunaegyházán vállalt lelkészi hivatalt, innét 1810-ben Kiskőrösre jött lelkésznek. A szláv nyelvek kitűnő ismerője volt és szorgalmas gyűjtője a cseh és szlovák szavaknak Dobrovszky József és Juraj Palkovics tudósok számára. Felesége Laucsek Rebeka volt, aki szlovák nyelven költeményeket szerzett. 

A kötéstábla versoján Dobák Géza és Zsámár József ex librise, a címlapon possessori pecsétje szerepel. Korabeli, viseltes keménytáblás papírkötésben. Foxing, a kötet második felében ázás nyomai. Ritka.

Makkai–Horváth 1705.