A Pesti Polgári Céllövő Egylet díszes lőtáblája

A Pesti Polgári Céllövő Egylet díszes lőtáblája

Olajfestmény fatáblán. Mérete 52×54×2,5 cm. Balra lent: J. Warshag pinxit. Jobbra J. Kehrer. Készült 1824-1838 között. A képet vastag aranykeretezés fogja körül. A képmezőn alul és felül négy ablakban német nyelvű versezet Josef Kehrertől, aki ismert pesti tímármester volt. A buzdító szöveg a bajtársiasságról, az összetartozásról szól. A klasszicista stílusú, impozáns kapuzat jobb oldalon álló, számszeríjára és kardjára támaszkodó elegáns úr bal kezével az épületre mutat: „Gerschen hab ich dich ensteh’n Gewirth auch mit zu deiner zier, Genof’s im kreise der freunde die freunden schützen in dir. Mein geschofs ist all mein bogen erschlapt so gebeuts die zeit- Dem freunde genügts gewesen zu rein unter freunden wie.” Láttalak felemelkedni, együtt növekedni velem, élvezd a baráti kört és védd a barátokat. Az íjam kimerült, ez az én történetem, elég időt töltöttem a hű barátok között. (nem szöveghű fordítás) A lőtábla restaurált, néhány apróbb lepattanással, fennmaradt kortársaival ellentétben gyönyörű állapotban. (Polgári Lőhely néven Vasquez 1837- es kőnyomatán és Lehnhardt Sámuel 1824-es rézmetszetén is ez az épület látható.)

A középkortól kezdve a város polgára fegyverrel tartozott védeni a falakat, ha ellenség támadta meg lakóhelyét, s kötelessége volt segíteni a belső rend fenntartását is. A polgárőrségbe szerveződött lakosok négyzetes céltáblákra lövöldöztek, és aki eltalálta a tábla közepét, illetve az ottani szöget, azaz „fején találta a szöget”, annak a nevét és az idejét külön megörökítették a céltáblán. A táblákat rendbe hozták, kifestették, és a lövöldeépület oszlopsoros előcsarnokában, folyosóin helyezték el. Az alapításkor a Pesti Lövöldöző Társaság az 1830-ban kiadott „Schützen-Almanach” szerint a következő kikötéseket tette: az épület antik stílusú legyen; a lövészállások után kétoldalt dór oszlopsor következzék; lehetőleg zavartalan kilátás legyen a lövészteremből a célokra; minden szemlélő tisztán láthassa az egész lövészetet; szabad ég alatt legyen és megfelelő fényviszonyok. Ezenkívül természetesen figyelembe kellett venni a lövészsport által megkívánt méreteket.

A negyedik pesti lövölde alapkőletétele 1824. május 19-én volt, ugyanazon év július 4-én pedig már az ünnepélyes megnyitása. A gondozott parkokkal ellátott épület diadalkapuszerű bejáratával, gazdagon díszített párkánnyal, huszonnyolc dór oszlopból álló kolonnádjával és a Duna irányába nyújtózkodó golyófogótérrel pazar hatást tett. Amíg a Nemzeti Múzeum fel nem váltotta, ez volt Pest városának legnagyszerűbb épülete. A bejárat felett két kerub pajzsot tartott, ezen a latin nyelvű felírás I. Ferenc korábbi látogatását megörökítő szöveggel: Regnante Francisco I. Patre Patriae Cives Pestienses Exstruxere MDCCCXXIV. Ettől jobbra az Orczy Lőrinc b. által fogalmazott mondás: Tzélra Ügyelj! Balra pedig Kehrer Józseftől ez a német mondat: Nützliche Erfindungen erwecken die Liehe zur Kunst. (A hasznos találmányok felébresztik a művészet szeretetét.)

A mai Királyi Pál (egykor Lövész, németül Schützen Gasse) utcában Zambelli András részletes tervei alapján készült újabb lövöldét – a mester elhunyta után – Dietrich József és Kasselik Ferenc fejezte be. Kődíszeit a kor leghíresebb szobrásza, Dunaiszky Lőrinc faragta. A tulajdonképpeni lőtérhez vendéglő, pipázó-, társalgó- és táncterem, kifogástalan mellékhelyiségek, valamint egy nagy park is tartozott szökőkúttal, este fáklyás kivilágítással. A létesítmény a lövészeten túl rendezvényeknek, báloknak adott helyet, a polgári és társasági élet egyik központjává vált. A megnyitóra rendezett ünnepélyen 300 terítékes vacsorát adtak. 1825. szeptember 4-én három napon át tartó ünnepélyes szabadlövészet kezdődött. Ezen az első díjat egy szeglövéssel Jurame József nyerte meg, a másodikat testvére Sebestyén, a harmadikat Kehrer József, a negyediket báró Orczy László. A tekintélyes költségeket Orczy László és György bárók viselték, ráadásul a lövészegyesület évi 150 forintot jövedelmező alapítványt tett, hogy abból három polgárleányt felneveltessenek és kiházasítsanak. A „sportközpontban” és divatos mulatóhelyen a reformkor kiemelkedő személyiségei, így Széchenyi István is gyakori látogató: „Két polgár meghívott dinerre a lövöldébe”, jegyzi be 1832. június 28-án naplójába. 1836. szeptember 4-én Crescence-szal kocsizott ugyanide.

Nem sokáig élvezhette a polgárság, mert a város akkor legszebb épületének számító lövöldét az 1838-as árvíz megrongálta. Mivel a Széna (Kálvin) tér helyén lévő korábbi pestis temetőre épült, ezért alapjait nem áshatták elég mélyre. Ám a kitartó lövészegylet 1840-re új helyszínen, a Külső-Erzsébetvárosban, a mai Lövölde tér északkeleti sarkában újraépíttette. Az előzőhöz hasonlóan ezt is Zambelli terve alapján, amelyet József nádor avatott fel. „A lövölde főhomlokán a históriától és Pest városa nemtőjétől körözve fénylett az ünnepelt nádor úr jóltalált mellképe, melly, miként az egész festési rész elrendezése Warschag úr ügyes kezéből eredett.” – írta a Honderű 1846-ban, a Lövölde téri épületről. Ezt 1890-ben bontották el.

Visszakanyarodva a céltábla alkotójához, Warschag Jakab (1794 körül – 1873) jó nevű, keresett festő volt a maga korában, fő profilja a cégérfestés volt, de vedutával, portréval és egyházi festészettel is foglalkozott. A morva származású, budai születésű piktort – apja ács-, asztalosmester, színházi berendező a Rondellában – eredetileg Dworžak-nak hívták. Különböző tárgyú boltcímerei között fennmaradt a Kristóf téri illatszerbolt Minervája, egy budai drogéria részére készült cégéren Júnó, míg Flóra egy Fő utcai cukrászboltot ékesített. Legismertebb talán Kölber kocsigyáros firmája, amely a Hatvani kaput (a mai Astoriánál) ábrázolja. Warschag dekoratív, tetszetős színei, antikizáló hátterei, idealisztikus, biedermeier alakmegjelenítései könnyen megkedveltették képeit a közönséggel. Keze alatt – mint Barabás Miklós és Laccataris Demeter esetében –, a cégér reklámmá nemesedett. Tőle származik a pesti Rókus kápolna, a Nógrád megyei Keszeg, Terecske és Tolmács község római katolikus templomainak főoltárképe. Üveglemezre festett zománcképek, „ködfátyolképek” készítésével is foglalkozott.

Ez a céltábla Pest város művelődéstörténetének különleges, egyedi kuriózuma. A fenti adatok ismeretében minden bizonnyal Kehrer Józsefet ábrázolja – az ő lőtáblája volt –, aki aktívan közreműködött a lövölde létrehozásában, az egyesület alapításában, és nem mellékesen kitűnő céllövőnek számított. A város centrumában, a József tér 6. szám alatt lakott családjával, szomszédságában a Sacelláry, Wodianer, Almay és Derra paloták álltak. Pest választott polgára más esetekben is beírta nevét az annalesekbe. Közreadta a kor fa- és rézmetszőinek névsorát és munkáiknak jegyzékét. A Nemzeti Múzeumnak ajándékozta felbecsülhetetlen értékű római kori gyűjteményének egy részét és középkori régiségeket is. Így mulatott 200 éve a magyar polgár.