A Kommunisták Kiáltványa

The first Hungarian edition of one of the most famous political manifestos of all time.

The original edition was published in German in 1848 in a low print run; consequently, it had no impact in Hungary or, for that matter, internationally. In 1850, Helen MacFarlane translated it into English. Between 1872 and 1890, several new editions were released, most notably the German edition of 1872, the Russian of 1882, the German of 1883, and the English of 1888: the two authors wrote new prefaces for these. The latter was prepared in Samuel Moore's translation with the help of Engels; today, this is the most frequently used English version.

During its emergence in the capital and certain rural industrial hubs, the Hungarian labor movement was primarily German-speaking, and therefore its press was also in German. Hungarian-language book publishing and media only strengthened in the final decades of the century. Initially, Hungarian workers were mostly organized into trade unions; it was only in 1890 that the first national leftist political movement, the Social Democratic Party of Hungary (MSZDP), was established. The party immediately recognized the need to translate the Communist Manifesto into Hungarian.

First, an enthusiastic social democrat named Marcell Deák set to work, but his translation—for unknown reasons—was not successful. Six years later, in 1896, the first Hungarian edition was finally published. It was edited by Dezső Bokányi and Sándor Pfeifer, two well-known leaders of the MSZDP, and the translator was Rezső Krejcsi, who later became the secretary general of the Budapest Chamber of Commerce and Industry.

However, this edition was not complete, as it did not include the third chapter of the Manifesto and provided only a few lines of summary from the fourth chapter, because the editors did not consider these sections relevant to Hungarian conditions.

Subsequently, Sándor Szabados's 1906 translation appeared as part of a Marx volume, followed by Zsigmond Kunfi's translation in 1913. The final year of World War I brought two new Hungarian editions: Béla Kun's translation, published in Moscow, and a reprint of Sándor Szabados's translation, which appeared after the wartime collapse with a preface by Karl Kautsky and the dual preface of the author duo.

This first edition is an extreme rarity. It has appeared at auction only once, in 1975 (Szinainé 8.654).

Provenance: "Ödön Lövy"

The exceptional value of our copy is derived from the fact that the paper cover, illustrated with the photographed portraits of the authors, is also present. Due to the poor quality, brittle paper, there are tears. It includes the marginal notes and underlines of the former owner.
_____________________________________________________

Minden idők egyik legnevezetesebb politikai kiáltványának első magyar kiadása.
Az eredeti kiadás német nyelven, 1848-ban jelent meg, alacsony példányszámban, így sem magyarországi, s ami azt illeti, nemzetközi visszhangja sem volt. 1850-ben Helen MacFarlane fordította angolra. 1872 és 1890 között számos újabb kiadás látott napvilágot, közülük kiemelkedik az 1872-es német, az 1882-es orosz, az 1883-as német és az 1888-as angol kiadás: ezekhez a két szerző új előszót írt. Az utóbbi már Samuel Moore fordításában, Engels segítségével készült; ma ez a leggyakrabban használt angol változat.

A magyar munkásmozgalom a fővárosban és egyes vidéki ipari gócpontokban kialakulása idején elsősorban német nyelvű volt, ezért sajtója is német nyelvű. Magyar nyelvű könyvkiadása és sajtója csak a század utolsó évtizedeiben erősödött meg. A magyar munkásság kezdetben leginkább a szakszervezetekben tömörült; csak 1890-ben jött létre az első országos baloldali politikai mozgalomnak nevezhető Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), amely rögtön felismerte, hogy magyarra is le kellene fordítani a Kommunista Kiáltványt.

Elsőként egy Deák Marcell nevű lelkes szociáldemokrata fogott neki, de az ő fordítása – ismeretlen okokból – nem járt sikerrel. Hat évvel később, 1896-ban jelent meg végül az első magyar kiadás. Sajtó alá rendezte Bokányi Dezső és Pfeifer Sándor, az MSZDP két közismert vezetője, a fordító pedig Krejcsi Rezső volt, aki később a Budapesti Iparkamara főtitkára lett.

Ez a kiadás azonban nem volt teljes, ugyanis nem tartalmazta a Kiáltvány 3. fejezetét, és a 4. fejezetből is csak néhány soros kivonatot közölt, mivel a szerkesztők nem tartották relevánsnak ezeket a részeket a magyarországi viszonyokra vonatkoztatva.

Ezt követően Szabados Sándor 1906. évi fordítása egy Marx-kötet részeként jelent meg, majd Kunfi Zsigmond fordítása 1913-ban. Az első világháború utolsó éve két új magyar kiadást is hozott: Kun Béla fordítását, amely Moszkvában jelent meg, valamint Szabados Sándor fordításának újrakiadását, amely a háborús összeomlást követően látott napvilágot Karl Kautsky előszavával, illetve a szerzőpáros kettős előszavával.

Jelen első kiadás rendkívül ritkaság. Árverésen egyszer szerepelt, 1975-ben (Szinainé 8.654)

Poss.: "Lövy Ödön"

Példányunk kivételes értékét az adja, hogy, a szerzők fényképezett portréival illusztrált papírborító is megvan. A gyene minőségű, töredező papiros miatt szakadásokkal. Az egykori posszesszor szövegözti megjegyzéseivel aláhúzásaival.