Iani Pannonii Quinquecclesiensis episcopi, Sylva Panegyrica ad Guarinum Veronensem, praeceptorem suum:... [Sammelband]

.... Et ejusdem epigrammata, nunq[uam] antehac typis excusa. 110 p. + 1 leaf. First edition.

The title page features the title text framed by a very beautiful woodcut columnar portico decorated with angels and a curved architrave, bearing the monogram of Hans Holbein in the upper corners. The verso contains a short preface by the publisher and printer, Frobenius. The final unnumbered leaf features a dedication and errata by Frobenius, with his woodcut printer’s device on the reverse, topped by a tetrastich (four-line verse) by Achilles Bocchius of Bologna.

This is the first collected edition of Janus Pannonius (1434–1472), Bishop of Pécs and humanist poet. Half of the work contains the Guarino-panegyricus (1109 lines), followed by his epigrams. With this panegyric, Janus Pannonius established an eternal monument to his master, Guarino Veronese, who introduced him to the world of studia humanitatis and discovered his poetic talent. The poems are followed by letters from his youthful friend and later renowned humanist, Battista Guarino.

Bound with: Schöner, Johannes: Tabulae astronomicae, quas vulgo, quia omni difficultate & obscuritate carent, resolutas vocant . . . per Ioannem Schonerum . . . correctae & locupletatae. Ratio, siue duodecim domorum coeli, authore Ioanne de Monte regio, . . . praefatio D. Philippi Melanchthonis. Nuremberg: apud Io. Petreium, 1536. 92 unnumbered leaves.

Johannes Schöner intended his Astronomical Tables primarily for astronomers and students. Half of the leaves contain the so-called Alphonsine Tables, used to record and facilitate astronomical calculations. The laudatory preface addressed to Schöner was written by the Lutheran theologian and scholar Philipp Melanchthon, in which he re-emphasizes his commitment to and the importance of astrology, praising the continuous development of mathematics. This is the first edition; the later revised publication does not include the errata, consists of fewer leaves, and does not mention Regiomontanus on the title page.

Condition and Binding: The two rare and exceptional works are bound together in a contemporary Renaissance full leather binding stitched on three raised bands (4to). The boards are richly decorated with frames, rolls, and emblems. The emblems name famous scholars and humanists: Erasmus of Rotterdam, Melanchthon, and others. A fragment of a two-color printed incunable was used in the binding process.

The title page bears an ink inscription: Bibliotheca Monry S. Stephani Herbipoli (Würzburg). Pasted onto the front inner board is the bookplate: Ex libris Gingerich. "Gloriam Dei Coeli Enarrant" (The heavens declare the glory of God, Psalm 19:2). This belonged to Owen Gingerich (1930–2023), the famed astronomer and historian of science.

A few leaves are slightly torn at the edges, but without loss of text. There are minor ink underlinings and short annotations in a few places. The boards are slightly soiled; otherwise in excellent condition. This volume previously appeared at the Hartung & Karl 37th Auction in 1982.

Historical Context: The Janus Editions

Despite successful efforts in classical philology during the Jagiellonian era, Janus Pannonius remained the center of Hungarian humanist interest. His cult had been rising since his death, becoming a public cause for the Hungarian humanist intelligentsia fueled by national consciousness in the early 16th century. Janus was the great predecessor: "the glory of the homeland and the nation," the national classic. Rescuing his works from "the filth of oblivion" and restoring them to their "ancient light" was considered a patriotic duty – ob Pannonum gloriam et meritum Jani.

For Hungarian students in foreign humanist centers, Janus was proof that Hungarians were not "barbaric" or "uncultured," having produced such a great poet. This 1518 Basel edition, published by Joannes Frobenius (a friend of Erasmus) and edited by the Alsatian humanist Beatus Rhenanus, represents the partial culmination of these efforts. With this edition, Janus "arrived" in the German cultural sphere and achieved his European reception, becoming an established school authority.

Bibliographic References: Janus Pannonius: Apponyi H.126; RMK III. 220; BV012042353 Schöner: Zinner 1647; VD16 S 3505; Adams 684. p.

___________________________________________________________________________________________________

Et ejusdem epigrammata, nunq[uam] antehac typis excusa. 110 p. + 1 lev.  Első kiadás. 

A címlapon a címszöveget közrefogó, nagyon szép, fametszetes, angyalokkal díszített oszlopos portikusz ívelt architrávval, fent a sarkokban Hans Holbein kézjegyével, a verzóján a kiadó, nyomdász Frobenius rövid előszavával. Az utolsó számozatlan levélen Frobenius ajánlásával és sajtóhibákkal, hátoldalán fametszetes nyomdászjelvényével, felette a bolognai Bochius Achilles tetrastichonja (négysorosa). 

Janus Pannonius (1434-1472) pécsi püspök, humanista költő első gyűjteményes kiadása. A mű felerészben a Guarino-panegyricust (1109 sorban) tartalmazza, ezután epigrammák következnek. Janus Pannonius ezzel a dicsénekkel állított örök emléket tanítómesterének, Guarino Veronese-nek, aki bevezette őt a studia humanitatis világába, és aki felfedezte a benne rejlő költői tehetséget. A Janus-költeményeket az ifjúkori barát, később neves humanista, Battista Guarino levelei követik. /https://www.januspannonius.hu/ 

Apponyi H.126./ RMK III. 220 / BV012042353

Hozzákötve:

Schöner, Johannes

Tabulae astronomicae, quas vulgo, quia omni difficultate & obscuritate carent, resolutas vocant . . . per Ioannem Schonerum . . . correctae & locupletatae. Ratio, siue duodecim domorum coeli, authore Ioanne de Monte regio, . . . praefatio D. Philippi Melanchthonis

Norimbergae apud Io. Petreium, anno MDXXXVI. (Nürnberg, 1536. Johann Petreius)  92 számozatlan levél.

Schöner Csillagászati ​​táblázatai című művét elsősorban csillagászok és diákok számára szánta. A levelek felén az ún. Alfonz-táblázatok vannak, amelyeken rögzítették és megkönnyítették a csillagászati számításokat. A Schönerhez intézett dicsérő előszót az evangélikus teológus és tudós, Philipp Melanchthon írta, amelyben ismét hangsúlyozza az asztrológia iránti elkötelezettséget és fontosságát, és amelyben dicséri a matematika folyamatos fejlődését. A mű első kiadás, a későbbi, javított megjelenésben nem szerepel hibajegyzék, kevesebb levélből áll és nincs a címlapon megemlítve Regiomontanus. Pár levél picit szakadt a széleken, de szöveghiány nincs. Pár helyen apró, tintás aláhúzás, rövid megjegyzés. Zinner 1647; VD16 S 3505; Adams 684. p. 

A két ritka és kivételes mű együtt. Korabeli, három bordára fűzött reneszánsz egészbőr kötésben. (4to) A táblákon keretezett, görgetőkkel és emlémákkal gazdagon díszítve. Az emblémákban nevesítve híres tudósok, humanisták: Rotterdami Erasmus, Melanchton..... A kötéshez felhasználtak egy kétszínnyomású, ősnyomtatvány töredéket. A címlapon tintás felirat: Bibliotheca Monry S. Stephani Herbipoli (Würzburg). Az első táblaverzón beragasztva: Ex libris Gingerich. "Gloriam Dei Coeli Enarrant". Az egek hirdetik Isten dicsőségét. 19. zsoltár 2. vers. (Owen Gingerich 1930-2023 csillagász, tudománytörténész)   

A táblák picit koszosak, egyébként kiváló állapotban. A mű magyarországi árverésen nem szerepelt, de ez a kötet indult a Hartung&Karl 37. aukcióján, 1982-ben.

A Janus-kiadások

A sikeres klasszika-filológiai próbálkozások ellenére a Jagelló-korban is a hazai humanista irodalom, pontosabban: Janus Pannonius állt a hazai filológiai érdeklődés középpontjában. Janus kultusza halála óta emelkedőben volt, s épp a 16. század első évtizedeiben vált az erős nemzeti (nemesi) öntudattól fűtött magyar humanista értelmiségi réteg közügyévé. Janus a nagy előd, a példa: "a haza és a nemzet dicsősége," ő a nemzeti klasszikus. S az ő műveit felkutatni "a feledés szennyétől megmenteni," "régi fényébe visszaállítani" és kiadni a 16. század első harmadának minden ambíciózusabb magyar humanistája – ob Pannonum gloriam et meritum Jani – "hazafias" kötelességének érezte. A külföldi humanista centrumokban tanuló magyar diákok idegen nációbeli társaik, tanáraik és a tudós közvélemény előtt ezzel demonstrálták, hogy a magyar sem barbár, nem begyepesedett agyú, műveletlen fajta, hisz ilyen nagy humanista költőt produkált; másrészt pedig hazai pártfogóiknak bizonyítani óhajtották a bonae literae-ben való előhaladásukat és jártasságukat. Tanáraik szintén ezzel igyekeznek magyar mecénásaik kedvében járni.

A Jagelló-kori Janus-kiadásokat Brodarics István próbálkozása vezeti be. Ő a padovai egyetemről hazatérőben – 1505-ben – a velencei Aldus Manutiusszal szeretné kiadatni neves földije néhány munkáját, majd 1512-ben újabb sikertelen kísérletet tett. Második próbálkozására már a Guarino-panegyricus bécsi kiadása (1512) sarkallta, melyet egy krakkói humanista professzor, Paulus Grosnensis Ruthenus (Pawel z Krosno) készített elő és ajánlott egy magyar főúrnak, Perényi Gábor ugocsai főispánnak.

Alig egy fél év múlva Paulus Crosnensis egykori tanítványa, Magyi Sebestyén a Guarino-panegyricust Bolognában újra megjelentette (1513). Ennek az újabb Janus-kiadásnak a jelentőségét nem a másodszor kiadott Guarino-panegyricus és toldalékai (két epigramma, egy elégia) adják meg, hanem a Szatmári György pécsi püspökhöz címzett ajánlólevelében kifejtett újszerű Janus-értékelés.

Magyi Sebestyén tolla alatt Janus "a mi korszakunk (nostrae tempestatis) legnagyobb, legkiválóbb poétájá"-vá nő. De nem áll meg e tétel kategorikus kinyilatkoztatásánál. A maga humanista módján bizonyítja is: "ha hősi versben a vezérek viselt dolgait vagy valami mást énekel meg, teljességgel felér Vergiliusszal, sőt azt mondanám, felül is múlja; hacsak nem kerülném annak látszatát is, hogy mivel földim, azért dicsérem ily szertelenül. Ha elégiáit olvasod, a szellemdús és édes szavú költőre, Tibullusra gondolsz. Ha epigrammáit, nem vágyol többé Catullus után." Tehát – szerinte – Janus nemcsak a "mi korszakunk" legnagyobb költője, hanem az antik nagyságokat is túlszárnyalja. A köznemes Magyi Pál alnádor fiából csak úgy árad a nemzeti öntudat, a magyar nemesi nacionalizmus. S mindez a bolognai humanista iskola fellengző stíl-köntösébe öltöztetve.

1514 legelején a köznemesség vezére és ideológusa, Werbőczy István küld kinyomtatásra Janus-verseket (10 elégiát) fiatal pártfogoltjának, a szintén köznemes származású Bekényi Benedeknek, aki már negyedik éve tanul Bécsben, Joannes Camers professzor keze alatt. Az elégiákat a tapasztalt praeceptor rendezi sajtó alá, de tanítványának is részt juttat a kiadás dicsőségéből, vele íratja meg az ajánlólevelet a patrónusnak, Werbőczy Istvánnak.

Bekényi ajánlólevelében, melynek humanista stiláris szintje az olasz iskolában képzett Magyiénál jóval alantibb, minden a haza és a haza dicsősége körül forog. Felemelő, nagyszerű a múltja; s csak azért nem ragyog kellő fénnyel az ősi dicsőség, mert kevés volt a magyar tollforgató, aki ezt megörökítette volna, a külföldiek pedig "rosszakaratú irigységtől" vezettetve őseink legfényesebb tetteit is elhallgatták – visszhangozza, illetve alkalmazza a Thuróczynál olvasottakat. Literatúránk kibontakozását az állandó háborúk gátolták, de "amikor a béke kedvezőbb bősége nagyobb dicsőséget engedett hazánknak és nemzetünknek,… rövid idő alatt míly előrehaladást tettünk, arra a legfényesebb bizonyság Janus Pannonius, a finom tehetségű, nagyszerű költő…"

Nem fogunk a többi nemzeteknél alábbvalóknak látszani! – ez a jelszó. S hogy már most sem vagyunk, a bizonyíték: Janus Pannonius. Ezért küldi Werbőczy a tíz elégiát Bécsbe, s ezért akar ő még több Janus-művet is kiadatni. Erre azonban már nem került sor. Néhány hónap múlva ugyanis kitört a parasztháború, s utána Werbőczy mással volt elfoglalva. A soron következő kiadás nem is hazaiaknak, hanem külföldieknek köszönhető.

1518 júliusában ugyanis az eddigieknél jóval gazdagabb, Janus életművéről teljesebb képet nyújtó kötet hagyja el Erazmus barátjának, művei legszorgosabb kiadójának, Joannes Frobeniusnak bázeli nyomdáját, a híres elzászi humanista filológus és történetíró Beatus Rhenanus gondozásában. Janus a bázeli kiadással, mely a magyar kezdeményezések részleges betetőzője, külföldön, a német kultúrkörben is "beérkezett," európai recepciója megtörtént, mégpedig Magyi Janus-értékelését elfogadva, ugyanakkor iskolai auktorrá is népszerűsödve.

A hazai Janus-filológia továbbfejlesztője Adrianus Wolphardus (1491– 1544) lett, aki már a Guarino-panegyricus 1512-es bécsi kiadásánál is közreműködött. A bécsi egyetemről hazatérve hamarosan gyulafehérvári kanonok lett, s 1518-ban Gyulafehérvárt Janusnak egész sor kiadatlan munkájára bukkant. S mikor ő 1521 végén jogot tanulni a bolognai egyetemre megy, a talált kincseket is magával viszi, s Bolognában 1522-ben kiadja három kötetben. Az első kötet a Marcello-panegyricust, a második a Plutarkhosz-, Démoszthenész- és a Homérosz-fordításokat, a harmadik pedig az elégiák első könyvét (15 elégiát) tartalmazza. E műveket külön-külön Várdai Ferenc erdélyi püspöknek, illetve egy-egy gyulafehérvári kanonoknak ajánlja. A kísérő verseket ő és néhány Bolognában tanuló magyar diák, köztük a majdani énekszerző, Istvánfi Pál írják...../arcanum.com...a-janus-kiadasok..../