Szépség koldusa – Egyedi díszkötésben, a költő első szerelmének, Gebe Mártának szóló ajándékozó sorokkal

Jelen kötet a legkorábbi, személyes emlékeket hordozó József Attila-relikviák egyike, mely nemcsak irodalomtörténeti, hanem kultúrtörténeti értéket is képvisel. A költő életművében egyetlen más példány sem ismert, amely ilyen közvetlenül kötődne első (reménytelen) szerelméhez, és ilyen maradandó nyomot hagyott volna lírájában. Lenyűgöző dokumentuma annak a pillanatnak, amikor a kamasz fiúból költő, a fájdalomból művészet született.

Igazán páratlan darab: a tizenhét éves költő első verseskötetének egyedi, Gebe Mártának szánt példánya, vörös-fehér vászon díszkötésben, a borítón a kedvesnek szóló, aranyozott mottóval:

„Versemmel hogyha megelégszel

Kináltam úgyis már elégszer –

Fogadd el: véres, könnyes ékszer.”

A könyv kétféle papíron jelent meg, példányunk a drágábbik, famentes papírra nyomott változat. A kötés szignált : "Csörgő könyvkötészet Makó".

Az elárvult József Attila 1919-ben érkezett Makóra testvéréhez, Jolánhoz és gyámjához Makai Ödönhöz. Az ifjút a makói M. Kir. Állami Főgimnáziumba iratták be. Az itteni gimnáziumi önképzőkör, illetve a makói irodalmi közeg indította el költői pályáján, és alapozta meg további munkásságát.

Ez az időszak más értelemben is sorszerű volt a költő számára: barátságot kötött ugyanis a DEMKE internátus igazgatójának, Gebe Mihálynak fiaival, akiket néhány más diáktársával együtt gyakran meglátogatott. Ekkor szeretett bele a nála valamivel idősebb Gebe Mártába (1906-2002), akinek kegyeiért féltékeny versengés folyt. Mintegy hatvan évvel később, 1985-ben, Koncsek Lászlóné Gebe Márta a Kritika folyóiratnak adott interjúban igencsak máshogy emlékezett vissza az ifjú költőre és ismeretségükre, mint ahogy azt a József Attila-kutatás sokszor lefesti: nem volt szó távolban maradó, könyörgő hangú, félős udvarlásról. „Sose láttam [József Attilát] félszegnek, bizonytalankodónak […]. Velem szívesen beszélgetett, kereste is erre az alkalmat. Elmondta, hogy verseket ír, s ha érdekel, elolvashatom őket. Látogatásai mind gyakoribbá váltak, talán azért – akkor még nem is gondoltam erre –, hogy engem lásson, […]. Akkor, huszonkettőben, szilaj volt, többnyire jókedvű és magabiztos. […] Akkoriban olyan verseket csúsztatott a kezembe, amelyeket csak pirulva tudtam elolvasni, mert mind a szerelemről szóltak, s ezért nagyon zavarban voltam, amikor egy-egy ilyen verset megköszöntem neki. […] Lehet, hogy pirulnom kellene emiatt, de most már azt is nyugodtan beismerhetem, hogy Attila egyik versét elolvasás után a szeme láttára kettétéptem. […] Néhány másodpercig farkasszemet néztünk egymással, aztán sarkon fordultam és elszaladtam.” A költő szerelme végül viszonzatlan, Márta pedig elérhetetlen költői ideál maradt. Miután József Attila elkerült Makóról, Gebe Márta már soha többé nem találkozott vele.

1922. decemberében, az irodalmi körökben aratott sikerek és lázas udvarlással töltött hónapok után megjelent József Attila első verses kötete, a „Szépség koldusa”, Juhász Gyula előszavával, háromszáz példányban, tele Mártának szánt szerelmes versekkel, úgymint a „Nagy ajándékok tora”, „Távol zongora mellett”, „Csókkérés tavasszal”, az „Őszi alkonyat”, vagy a kötet ekkor még címnélküli nyitó darabja („Ó zordon szépség”). A vers ugyan már korábban, 1922. november 12-én megjelent a Szegedi Híradóban, azonban cím és mottó nélkül, és így került bele aztán a kötet első kiadásába is. „A nekem szánt könyvet külön díszkötésbe kötve nyújtotta át karácsonykor. »Fogadja tőlem szeretettel« – mondta.”

Az eredeti papírborító bekötve. A címlapon alul apróbb szakadás, pár levélen halvány foltok. Az idézetek a Kritika folyó irat 1985/7. számából, Gebe Márta Vadász Ferencnek adott interjújából („Tizenhat éves voltam akkor... Gebe Márta József Attiláról”) valók.

Hozzá:

A kötethez tartozik Gebe Márta kézzel írt, 1995. április 27-i keltezésű levele, amelyet lányának, Batka Istvánnénak címzett. E levélben megerősíti, hogy ez az a könyv, melyet személyesen József Attilától kapott, és amelyben az egyetlen, saját kézzel írt dedikáció olvasható:

„A díszkötésben, Attilától nekem ajándékozott könyvben, az egyetlen saját kézzel írott dedikáció látható. Ha majd néha olvasnátok a könyvben verseit, hiszem, hogy gondolni fogtok rám.”

Ez a dokumentum nemcsak a tétel eredetiségét és származását erősíti meg, hanem érzelmi súlyt is ad hozzá – a fiatal költő szerelmének és múzsájának kézjegyével zárul a történet, több mint hetven évvel az események után.