A XVIII. század végére lezajló társadalmi változások hatására az oktatásban előtérbe kerültek a magyar történelem és nyelv, valamint a természettudományi tárgyak. Egyre nagyobb igény mutatkozott korszerű segédeszközök, köztük egy iskolai atlasz kiadására. A debreceni református kollégiumban működő rézmetsző diákok társasága Budai Ézsaiás vezetésével 1797 után kezdett munkához, amikor a tanári kar elrendelte, hogy "minden diáknak mappája legyen". A 12 lapból álló atlasz Koeler "Atlas manualis scholasticus et itinerarius..."-a nyomán készültek. A mű sok hibája (elnagyolt, hiányos térképek, kezdetleges metszés, durva rézlemezek) valószínűleg a sietség számlájára írható, ezzel együtt azonban úttörő jelentősége elvitathatatlan. Több diák bekapcsolódásával, a munka szervezettebbé válásával (a kollégium falain kívül önálló nyomtató műhely felállításával) az első kísérletet egy év múlva követte az "Ó Átlás" (lásd 72. árverésünk 91. tételét), majd 1804-ben napvilágott látott az "Új átlás" minden szempontból tökéletesített, jelentősen bővített új kiadása, az első magyar kézi atlasz. Annak köszönhetően, hogy hiányosságai miatt rövid időn belül követte a sokkal használhatóbb, korszerű, új változat, kiadásunk páratlanul ritka. Tudomásunk szerint árverésen még soha nem szerepelt.
A mű címe
Oskolai új átlás az alsó classisok számára. Metsződött és Nyomtatódott a' Ref. Collegiumbann Erőss Gábor, Halász István, Pap Jósef és más Togátus Deák Ifjak által T. T. Prof. Budai Ésaiás Class. Insp. vigyázása alatt.