Michael Wolgemut és Wilhelm Pleydenwurff 82 színezett fametszete a "Schatzbehalter der wahren Reichtümer des Heils und ewiger Seligkeit (Az üdvösség és örök boldogság igaz gazdagságának kincseskamrája)" című munkából

A Stephan Fridolin (1430-1498) skolasztikus teológus prédikációit tartalmazó, Michael Wolgemut és Wilhelm Pleydenwurff fametszeteivel gazdagon illusztrált mű, az ún. Schatzbehalter 1491-ben jelent meg Nürnbergben Anton Kobergernél. Tekintettel arra, hogy csak egyetlen kiadást ért meg, és mindössze 150 példányban készült, a nemzetközi könyvkereskedelem egyik legbecsesebb és legritkább darabjává vált. Ez a prédikációgyűjtemény a XV. század második felében elsősorban Németalföldön és német területen kiadott kegyes olvasmányok (Andachtsbücher) csoportjának igen jelentős emléke. Ezek az olvasmányok igen hamar nagy népszerűségre tettek szert a művelt vallásos közönség körében. A gazdag képi ábrázolásokat, fametszeteket tartalmazó munka a hívők lelki épülését, a hit titkainak megértését, megfelelő átélését és ezek képekké formálását volt hivatott segíteni. Az ebben az időben rendkívül népszerű új vallásos mozgalom, az ún. devotio moderna ("új kegyesség") kedvelte a képi ábrázolásokat, mivel azok Krisztus szenvedéseinek teljesebb átélését tették lehetővé. Ennek az elvárásnak különösen az ezidőtájt egyre populárisabb sokszorosított grafikai technikák, elsősorban fametszetek feleltek meg, hiszen ezekben textus és imago komplex együttest alkotott, tehát a hívők közvetlenül kapcsolhatták össze a vallásos szöveget és a képi ábrázolást, és így azok a lélekre is mélyebb hatást gyakoroltak. A Schatzbehalter fametszetei annak a Michael Wolgemutnak és Wilhem Pleydenwurffnak a munkái, akiknek neve az 1493-ban megjelent Schedel Világkrónika monumentális metszeteihez kötődik. Ezeken a metszeteken is közösen dolgoztak, műhelyük is közös volt, s mindketten a korabeli német festészet és grafika meghatározó egyéniségeinek számítottak. Minden bizonnyal voltak kompozíciók, melyeket együtt szerkesztettek, de a lapok többségét külön-külön készítették. Jól felismerhetők a két mester eltérő stílusjegyei. Wolgemut (Dürer mestere) lágyabb, festői stílusa nyugodtabb, kevésbé temperamentumos komponálásmódja jól mutatja, hogy alkotója művészete elsősorban a festészetben gyökerezik. Pleydenwurff jelenetei ezzel szemben sokkal drámaibbak, zaklatottak, vonalvezetésük is sokkal erőteljesebb, az ábrázolt drapériák redői súlyosak, keményen megtörtek. Legszembetűnőbb mégis a különbség az arckarakterek és -kifejezések ábrázolásmódjában. Pleydenwurff alakjainak mimikája változatos, életszerű, néhol szinte már groteszk. Wolgemut ezzel szemben egy állandó arckifejezést választ alakjai számára. A Schatzbehalter a XV. századi illusztrált könyvek csoportjában igen fontos helyet foglal el. A kompozíciók kidolgozottsága, kvalitásuk, a művészi megfogalmazás módja, az alakok és mozdulataik változatos, elegáns megformálása a Világkrónika méltó előzményévé avatja. A vonalas, síkszerű könyvillusztrációk után fontos állomás a realistább felfogású, plasztikusabb, és festői illusztrációs stílus felé. 4 lap javítva, ebből az egyik (kétoldalas) metszet jobb alsó sarka pótolva. DOBOZ??????????? 82 coloured woodcuts from Michael Wolgemut and Wilhelm Pleydenwurff's Schatzbehalter. Published by Koberger in 1491 in one edition of 150 copies, the illustrations accompanied sermons of Stephan Fridolin. 4 leaves are restored, significant loss on one of them. In a???????????????case.